Magasság
Magasság H. góbah, qómáh, gá'ón; g. hüpszosz, hüpszisztosz. A kifejezés a magyar nyelvben kettős értelmű: jelentheti: a) az ember nagyságát, b) az égi, kozmikus magasságokat. a) Az izráeliek a kánaániakhoz képest nem voltak nagytermetűek (4Móz 13,32k). Néhány izráeliről feljegyezték ugyan, hogy magas termetű volt (1Sám 16,7: Eliáb; 9,2 és 10,23: Saul), Isten azonban nem az emberi alak nagyságát nézi (1Sám 16,7; Péld 25,6). b) Gyakran jelenti a kifejezés valaminek a magasságát (2Móz 25,10.23: szövetség ládájának és a szent kenyerek asztalának a magassága; Jel 21,16: a szent város magassága stb.). Az Ef 4,8k Jézus mennybemenetelére utal a Zsolt 68,19 idézésével. A legtöbb helyen a kifejezés az égi magasságokat jelenti, ahol Isten trónol (pl. Lk 1,78; 24,49). A B több helyen a »magasságos« jelzővel illeti Istent (1Móz 14,19kk; 1Sám 2,10; Zsolt 46,5; 47,3; 87,5b; 97,9; Mt 21,9; Lk 1,76; 2,14; 19,38). Róm 8,39-ben a magasság azokat a teremtett világhoz tartozó tereket jelenti, ahol a levegőégbeli hatalmasságok vannak, és amelyeken Krisztus győzedelmesen áttört (1Kor 15,24; Ef 1,21; 2,14; Kol 1,16; 2,15). (Ld. még MÉLYSÉG; NAGY, NAGYSÁG)
