Kosár
Kosár H.-ül szal, tene', kölúb, dúd, tébáh. G.-ül: kofinosz, szpürisz, szargané. Fonott munkával készült tároló- és szállítóedény. A rávonatkozó szavak sokfélesége, a régészeti anyag és a néprajzi párhuzam alapján biztos, hogy sokféle nagyságban, formában, különféle fonással készítették. Arra nincs elég régészeti anyagunk, hogy a különböző szavakat azonosítsuk a megfelelő formával.
Szurokkal vízhatlanított kosárban tették ki Mózest (2Móz 2,3.5). Általában élelmiszert szállítottak benne: kenyeret (1Móz 40,16–18), áldozatra is (2Móz 29,3.23.32; 3Móz 8,2.26.31; 4Móz 6,15.17.19), általában a föld termését (5Móz 26,2.4; 28,5.17), húst (Bír 6,19), gyümölcsöt (Jer 24,1k; Ám 8,1k), továbbá az összefogott madarakat (Jer 5,27), nagyobb terhet (Zsolt 81,7), sőt levágott emberfejet (2Kir 10,7).
Az ötezer megvendégelése utáni maradékot mindig az egyik (Mt 14,20 par.: kofinosz), a négyezer utánit mindig a másik (Mt 15,37 par.: szpürisz) fajtába teszik (ugyancsak következetesen a két esemény együttes említésekor: Mt 16,9k par.), továbbá Pál a kofinoszt említi a kőfalon való leereszkedésével kapcsolatban (2Kor 11,33), feltehetően ez volt a nagyobb. Az ApCsel 9,25-ben a harmadik szó áll.
