Kegyetlen
Kegyetlen Kegyelmet, irgalmat, megbocsátást nem ismerő, rosszakaratú, vad, bosszúálló, féktelen ember (h. aközár, ósek, g. anemerosz), akit tanácsos elkerülni (2Tim 3,3). Még veszedelmesebb, ha hatalommal is rendelkezik (5Móz 28,50).
A kegyetlen ember szívesen ölti magára a kegyesség látszatát: a ragadozó farkashoz hasonló hamis próféták juhok képében jelennek meg a gyülekezetben (Mt 7,15). A közömbös ember is kegyetlen, amikor segítségnyújtás nélkül megy el a rászoruló ember mellett (Lk 10,31–32).
Isten kegyelmes, azért ellene van a kegyetlenségnek, akár emberrel, akár állattal szemben követik el. Védi a szegényt, gyöngét, szűkölködőt (5Móz 22,4–10; 22,28; 24,10). A kegyetlennel szemben szabadítást nyújt (Jób 5,15; Zsolt 71,4). Isten mindenkinek kegyelmet kínál (Jn 3,16; 1Tim 2,4; Tit 2,11; 1Jn 2,2), de aki a neki felkínált kegyelmet megveti, arra kegyetlen ítélet vár (5Móz 28,50; Ézs 13,9; 14,26; Jer 6,23; Ez 18,18).
Isten ítéletei mindig igazak, igazságosak (Jel 19,2), de nem az ítéletet akarja, hanem azt, hogy a bűnös kegyelmet találjon (2Pt 3,9). Azt várja, hogy az ember is irgalmas legyen, a megfizetést pedig hagyja őreá (Mt 5,44; Róm 12,19).
