Kárhoztatás, kárhoztat
Kárhoztatás, kárhoztat A Károli-B szóhasználatában az Isten vagy emberek általi elítélés kifejezése. Hangsúlyos esetekben az ÚF is megtartja ezt a régies szóhasználatot, egyébként pedig a »bűnösként elítélni«, »bűnösnek mondani«, »valakire bűnösséget rábizonyítani«, ill. »ítélet« kifejezéseket használja (pl. 1Kir 8,32; Jób 9,20; Zsolt 37,33; Mt 12,7.41k; 20,18; Lk 6,37; 11,32; Jn 3,17; 8,10; 12,31.47; Róm 2,1; 5,16; 3,8; 1Kor 8,32; 2Kor 3,9; Jak 5,12; Jel 7,1). H. r-s-c, s-f-t, mispát, g. katakrima, katakriszisz.
Teológiailag elsősorban az Isten általi kárhoztatás releváns, bár a kifejezés az emberek által kimondott kárhoztató ítéletet is jelöli. Amíg azonban az emberek által hozott kárhoztató ítélet esetében éles határvonal húzódik az elítélés ténye és az ítélet végrehajtása között, ez a különbségtétel Istennel kapcsolatosan lényegtelen, sőt az elítéltetés egyúttal az ítélet végrehajtását is jelenti (pl. Mk 16,16; 1Kor 11,32; 2Pt 2,6).
Ennek az összefüggésnek az ismeretében értjük meg legjobban a Róm 8,3-at is (katekrinen tén hamartian en té szarki). Az ítélet kimondását és végrehajtását azonban nem szabad egyetlen történeti eseménnyel azonosítani, noha a Fil 2,8-ban említett, mindhalálig tartó krisztusi engedelmességet nem lehet kiszakítani ebből az összefüggésből. Többet azonban nem tudunk erről mondani, mivel Pál sem fűz semmilyen részletezést ehhez a kijelentéséhez. A katekrinen, vagyis a bűn kárhozatra ítélése korlátlan érvényességű ugyan, de csak azokon mutatkozik meg a hatása, akik Krisztusban (en Khrisztó) vannak. Ugyanaz a helyzet, mint a kiengesztelődés esetében, amely szintén általános, egyetemes érvényű, mégis azáltal válik realitássá, hogy a hívő új teremtés lesz (2Kor 5,17), azaz nem önmagának él, hanem Krisztus szeretetének uralma alatt áll (2Kor 5,14k).
A katekrinen tén hamartian az Isten és ember között ellenségeskedést szító bűn eltávolítása (Róm 8,7). Ezt a törvény nem tudta elvégezni. A törvény ugyanis csak arra volt képes, hogy a bűnöst elítélje. Ebbe az ítéletbe azonban belepusztult az ember. Egyedül Isten volt képes Krisztusban bűnt úgy megítélni, hogy ezáltal az ember szabaddá vált (Róm 8,2). (Ld. még ÍTÉLET)
VG
