Kard
Kard Vágó és szúró fegyver, ami a bronzkortól általánosan elterjedt. A h. hereb, a g. makhaira, hromphaia kardot és tőrt egyaránt jelent. Általában a fegyver nagysága volt az irányadó az elnevezésben: a nagyobbat kardnak, a kisebbet, esetleg vékonyabbat, tőrnek nevezték. Az egyenestől az enyhén hajlítotton át a sarló alakúig sokféle változatuk volt. Saulnak és fegyverhordozójának hosszú egyenes (1Sám 31,4k), Éhudnak rövid (Bír 3,16) kardja volt. Gyakran két éle volt (Bír 3,16; Péld 5,4; Zsid 4,12). Hüvelyben (1Sám 17,51; 2Sám 20,8), az övre függesztve, bal oldalon hordták (1Sám 17,39), a balkezesek pedig jobb oldalukon (Bír 3,15k). Ritkán a vadászat eszközeként is szerepel (1Móz 27,40). Elítéltek kivégzésére is használták (ApCsel 12,2). A B-ban nem csak emberek, hanem mennyei lények, angyalok, sőt a Szentháromság fegyvereként is előfordul (1Móz 3,24; 4Móz 22,23; Józs 5,13; Zsolt 7,13; Jel 1,16; 19,15.21; Ézs 49,2; Ef 6,17). Jelképezi a háborút, harcot, lelki háborúságot (Mt 10,34; Lk 22,36; Jel 6,4), a világi hatalmat (Róm 13,4), a hazug, kétszínű beszédet (Zsolt 55,22; 57,5), Isten Igéjét (Zsid 4,12; Jel 2,16), haragját, ítéletét, bosszúállását (5Móz 32,41; Jer 9,16; 24,10; 25,29; Ez 14,21; Jel 19,21). S ha majd a kardokból kapákat kovácsolnak, akkor beköszönt az örök béke (Ézs 2,4).
