Karaván
Karaván Olyan útitársak közössége, akik Ázsia vagy Afrika pusztáin, vagy ritkán látott vidékein teve- vagy öszvérháton valamilyen céllal – kereskedelmi, vallási vagy egyéb – együtt utaztak. A dávidi és salamoni nagybirodalom idején az addig félig nomád, félig földművelő Izráel ellenőrzése alá vonta a nagy karavánutakat, amelyek részben a tengerpart közelében, részint a Jordán keleti oldalán, az ország területén áthaladtak. Így kapcsolatba került Elő-Ázsia népeivel, a föníciai és filiszteus kereskedőkkel. E kereskedelem nagyságára és áruira következtethetünk az 1Kir 10-ben és az Ez 27-ben leírtakból. A karavánok emberekkel való kereskedésének is vannak nyomai (1Móz 37,25–28). Salamon vámot és adót szedett a karavánutakon (1Kir 10,15), s maga is nagy külkereskedelmet folytatott (1Kir 5,1–26; 9,10–14). Már Dávid idején volt királyi tevenyáj, amelynek arab felügyelője Óbil volt (1Krón 27,30). A karavánutak viszonylag biztonságosak voltak, ám akik letértek róla, el is pusztulhattak (Jób 6,18). Téma karavánjait, mint a sébai vándorok reménységének meghiúsítóit említi az ige (Jób 6,19). Dédán karavánjainak pedig azt tanácsolta Ézs, hogy a veszedelmek miatt Arábia bozótjaiban aludjanak (21,13).
