Istár
Istár Az asszír-babiloni istenpantheon összefoglaló női főistene. Személyét a vallásos felfogás magas erkölcsi piedesztálra emelte és komoly morális tartalommal telítette. Anyaistennő és a születés istennője.
A későbbi korban az istenek anyja, a természet termékenységének őre, így kerül Tammuzzal kapcsolatba. Tammuz a viruló természet képviselője. Mikor nyáron a rekkenő hőségben a föld lesül, az évszakok változását hitrege formájában kifejező vallásos költészet szerint Tammuz meghal. Istár, aki Tammuznak nővére, vagy anyja, keservesen megsiratja, lemegy utána az alvilágba, s onnan is kiszabadítja. Alvilági útja révén lesz a holtak istennője is.
A csillagvallásban a vadászok, a hősök és így a háború istennője. Mint asztrális istennőt a Vénusz bolygóval azonosították. A babilóniak szerint a neve is erre vezethető vissza. A neve valódi jelentése azonban ismeretlen.
Kánaánban ASTARTE néven tisztelték, Náh 2,8-ban talán az istennő ninivei szobrára történik utalás. A Jeremiás által említett »ég királynője« (ld. BÁLVÁNYIMÁDÁS) kultusz szintén vele áll összefüggésben, amikor is a kisütött tészta az istennő meztelen alakját formázta (Jer 7,18; 44,17kk).
