Hellénista zsidóság
Hellénista zsidóság A hagyományos ÚSZ-i tudomány kifejezése a palesztinai és a diaszpórában élő zsidóság megkülönböztetése végett a hellénizmus korában. A kifejezés azt a téves elképzelést sugallja, mintha a palesztinai zsidóság meg tudta volna védeni magát a diadokhosz-uralkodók hellénizálási törekvéseitől. Atörténelmi igazság azonban az, hogy valamennyi Szeleukida uralkodó, különösen is IV. Antiokhosz Epifanész, erős hellénizálásnak vetette alá a zsidóságot Júdeában. Nemcsak a diaszpórabeli, hanem az anyaországi zsidók jó része is megtanult g.-ül. Sok zsidó gyülekezetnek az istentiszteleti nyelve is kizárólagosan g. lett, g. fordításban olvasták a Tórát is. Antiokhosz Epifanésznek az a kísérlete azonban, hogy a zsidóság teljesen hellénizálódjék, mégis kudarcba fulladt a zsidóság többségének a Tóra-hűségén. A törvényhű zsidóság buzgalma azonban nem jelentette a g. szellem kiűzését az országból. A kis ország hellénizált városok gyűrűjében élt, ahonnan a g. kultúra és a g. nyelv szüntelenül sugárzott. A g. nyelv második közvetítő nyelv lett.
Természetesen jóval erősebb volt a hellénizálás a g. nyelvű diaszpórában, ahol az ott élő zsidóság anyanyelvét elfelejtve, csak g.-ül tudott már beszélni. Erősen hellénizált körök látogatták a színházat és közhivatalt is vállaltak. Másrészt itt is ragaszkodtak a sajátos zsidó szokásokhoz, megtartották a Tórát, a körülmetélkedést, a szombatot, hittek Izráel kiválasztottságában, és kerülték a bálványáldozati hús fogyasztását. Jeruzsálem maradt a hellénista zsidóság központja, ide zarándokoltak az ünnepekre és ide fizették a templomadót. Elvetették a g.-ség mítoszait, kultuszát és szabadosabb életszemléletét.
A hellén civilizációval és kultúrával való állandó érintkezés mindemellett nem marad hatás nélkül. Az ÓSZ-et g. nyelvre fordították és az általunk ismert Septuagintává (LXX) bővítették. Kialakult egy hellén mintaképet követő hellénista zsidó irodalom, amely a zsidó vallás eszméit közvetítette a hellén világnak.
VG
