Fő ünnep
Fő ünnep Az évenként ismétlődő ünnepek közül három emelkedik ki: a páska, vagy kovásztalan kenyerek ünnepe, a hetek, vagy aratás ünnepe és a lombsátrak, vagy betakarítás ünnepe (2Móz 23,14-16; 34,22-23; 5Móz 16,16). Ekkor minden kegyes férfinak meg kellett jelenni a szent helyen. Ezek az ünnepek a földműveléssel és az üdvtörténet eseményeivel állnak kapcsolatban. E három ünnep közül az utolsó a fő ünnep. Ezt nevezték az Úr ünnepének is (4Móz 29,12). Ezen az ünnepen az egész család ott volt (5Móz 16,13-14). Ezt az ünnepet jelenti az »az ünnep« kifejezés (Ez 45,25). Hálaadó, örvendező ünnep. A 7. hó 15. napjától ünnepelték 7 napon át (3Móz 23,33). A nyolcadik volt a zárónap (4Móz 29,12-38). Az É-i országrészben a 8. hónapban ünnepelték. Hétévente ezen az ünnepen kellett felolvasni a törvényt (5Móz 31,10-11). Zakariás próféciája szerint a pogányok is meg fogják ünnepelni (Zak 14,16.18). Ismeretesek Jézus tanításai ezen az ünnepen (Jn 7,2). (Ld. még ÜNNEP, ÜNNEPEK)
