Etiópia
Etiópia A Fehér és a Kék Nílus mellett fekvő ország, amelynek nagy része pusztaság (Eszt 1,1; Ézs 18,1; 43,3). Régi B-fordításunk Szerecsenországnak nevezte. D-i határa egybeesett az ókori világkép határával. Aranyáról, topázáról volt híres (Jób 28,19). Az ÚF Kús földjének, Kúsnak is fordítja (1Móz 2,13; Ézs 11,11).
Lakói hámiták, akiket az ókori ábrázolásokon szakáll nélkül és nagy fülkarikákkal láthatunk. Magas termetű, harcias nép voltak (Ézs 18,1k), akiket az egyiptomiak szívesen alkalmaztak katonáknak és rendőröknek.
Sokáig egyiptomi kereskedők ismerik csak, Kr. e. 900 körül jelenik meg a történelemben. Eleinte egyiptomi tartomány, alkirállyal. A birodalom gyöngülésével aztán függetlenné vált, Napata fővárossal. 720 körül Pianchi (751-716) elfoglalta Egyiptomot és Tirháká nevű utóda Egyiptom fáraója lett és megalapította a 25. dinasztiát (715-633). Mint Ezékiás király szövetségese (2Kir 19,9; Ézs 37,9), az egyiptomi politikának megfelelően az asszírok ellen is háborút indított, de Szanherib Elteke mellett megverte. Zerah nevű királyuk »milliós haderővel és háromszáz harci kocsival« Palesztinába is betört, de az Úr és Ászá király megverte őt (2Krón 14,8-11; 16,8). Végül az asszírok űzték ki őket Egyiptomból.
A Kr. e.-i 1. szd.-ban az arab bevándorlások nyomán sémita vezetőréteg alakult ki. A rómaiak Kr. e. 23-ban csatolták Egyiptomhoz.
Izráelben voltak etióp rabszolgák (2Sám 18,21), de volt, akiből a királyi palota tisztje lett. Például Ebed-Melek, aki Jeremiást felhúzta a ciszternából (Jer 38,7kk). A próféták közül Ézsaiás (20,1-6) és Zofóniás (2,12) prófétálnak ellene, ugyanakkor a Zsolt-ban meg azt olvassuk, hogy »az etiópok Istenhez emelik kezüket« (68,32).
Az ÚSZ szerint az első etióp keresztyén a kandakénak nevezett királynőjüknek az egyik Jeruzsálemben járt magas rangú udvari tisztviselője volt (ApCsel 8,27). A keresztyénség köztük való további terjedéséről azonban nincsenek adataink.
BF
