Észak
Észak 1. Köznapi értelemben. Égtáj, a D-lel ellentétes irány (h. cáfón, g. borrasz). Gyakran szerepel különböző összetételekben: É-i vég (2Móz 26,20), É-i oldal (2Móz 26,35; Ez 42,17), É-i határ (4Móz 34,7), É földje (Jer 3,18), É-i nép (Jer 46,24), É-ra néző (Ez 40,20) É-i szél (Péld 25,23; Énekek 4,16), É-i király (Dán 11,6) stb., valamint más égtájakkal együtt (1Móz 13,14; 28,14; 5Móz 3,27; 1Kir 7,25; Ézs 43,6). Isten teremtette, Úr felette (Jób 26,7; Zsolt 89,13).
2. Átvitt értelemben. Kietlen, baljós hely, ahonnan veszedelem, pusztulás jön. Az Izráel feletti ítéletek is gyakran É-ról jönnek (Ézs 14,31; Jer 1,14; 4,6; 6,1; 13,20). De a veszedelmek is csak Isten parancsára törhetnek elő, s ha ő kinyújtja a kezét, akkor elpusztítja az ártó hatalmakat (Zof 2,13; Zak 2,10kk).
3. Mitologikus értelemben. A h. cáfón egy hegy neve is, amely az istenek, ill. a legfőbb isten, az ó-szír mitológiákban Baál Cáfón lakóhelye. A Cáfón (Észak)-hegy Ugarittól É-ra feküdt. A B megfosztotta rangjától, mert az igazi Cáfón-hegy a Sion, ahol az élő Isten mindeneknek Ura lakozik (Zsolt 48,3; 68,16k).
