Eső
Eső Palesztina időjárását két, egymástól élesen elkülönülő, évszak határozza meg, a téli (nov.-ápr.) és nyári (máj.-okt.). A téli hűvös, szeles, esős időszak volt, a nyári száraz, meleg, melyben kiszáradt a föld, az állat- és növényvilág eső után szomjazott (Énekek 2,11).
Az ÓSZ a nagy esőre, a záporra a gesem szót, az ÚSZ a brokhé-t használja; a mátár, ill. a hüetosz pedig a csendes esőt jelenti. Az esőnek ilyen kedvezőtlen megoszlása miatt külön neve volt a korai-őszi-esőnek (jóreh), mely a nagy szárazság után a földet alkalmassá tette a vetés előkészítésére, és a kései-tavaszi-esőnek (malkós), mely aratás előtt érkezett és hozzájárult a bő terméshez (5Móz 11,14; Jer 5,24; Hós 6,3; Jóel 2,23; a tavaszi esőhöz vö. Péld 16,15; Jer 3,3; Zak 10,1; az őszi esőhöz Zsolt 84,7). Az ÚSZ-ben a korai eső proimon, a kései opszimon (Jak 5,7).
A teremtéstörténetben fordul elő az eső szó először a B-ban; enélkül nincs vegetáció (1Móz 2,5; 2Sám 23,4; Ézs 44,14). Mivel a B vízszegény földjein jelentős szerepe volt az esőnek, fontos teológiai mondanivalója van az esővel kapcsolatos B-i igéknek. Isten az, aki adja az esőt a földre (3Móz 26,4; 1Kir 17,14; Jób 5,10; 36,27; Zsolt 147,8; Ézs 30,23; Mt 5,45; ApCsel 14,17), Hatalma van hozzá, hogy adjon (1Kir 18,1; Ézs 5,6). Ő szabta meg annak rendjét (Jób 28,26), sőt, ő az apja az esőnek (Jób 38,28). A bálványokkal szemben hatalmának bizonyítéka az eső (Jer 14,22). Az esőt áldásul adja (5Móz 28,12; Zsolt 68,10; Ez 34,26; Zsid 6,7). Hatalma van eső nélkül is vizet adni (2Kir 3,17).
Hatalmában van az is, hogy ne adjon esőt (5Móz 11,17; 2Krón 7,13; Ám 4,7), vagy eső helyett csak szelet, port, jégesőt (5Móz 28,24; Zsolt 105,32; Péld 25,14). Egyik helyre ad, a másikra nem (Ám 4,7b). Az engedetlenség miatt is megvonhatja az esőt (1Kir 8,35k; 2Krón 6,26k; Zak 14,17). Illés az eső megvonásával bizonyította, hogy az Úr küldte őt (1Kir 17,1kk). Isten más szolgáinak is hatalmat ad az eső megvonására (Jel 11,6).
Az eső lehet az ítélet, a pusztítás eszköze is Isten kezében. Ez történt az özönvíz idején (1Móz 7-8). Az Egyiptomra bocsátott csapások között is ott volt az eső lezúdulása (2Móz 9,19kk.33). Jézus egy példázatában beszél ilyen lezúduló esőről (Mt 7,25).
Mivel ilyen fontos szerepe volt az esőnek a B embereinek életében, példázatokban, hasonlatokban is gyakran előfordul (Zsolt 72,6k; Péld 26,1; Ézs 55,10k; Hós 10,12).
BGy
