Értelem
Értelem Az embernek az a megismerőképessége, amellyel a gondolkodás, tudás és a megértés egyes részletismereteit egységes egésszé formálja.
1. Az ÓSZ-ben
a) Az »értelem« fogalma tipikusan a g. filozófiai lélektan szülötte. Az emberi lélek érzelmi-értelmi és akarati hármas felosztásából adódó képzet. Az ÓSZ világában ez a gondolat még ismeretlen volt, s az emberi lélekszellem megnyilvánulásait és működését (»funkcióit«) inkább a test egyes részeihez (szív, vese stb.) kötötték, ezek a kötődések azonban nem váltak el élesen egymástól. Ebből az következik, hogy az ÓSZ-ben nincs a mi »értelem« szavunk tartalmát kifejező szó. Az emberi lélek értelmi működését legtöbbször a léb = »szív«-hez kötötték. A léb az ember minden szellemi tevékenységének színhelye. Ám nemcsak az »értelem« tartozik ide, hanem az érzés- és akaratvilág is. A szív a székhelye, kiindulópontja az érzékelésnek, tervezésnek, gondolkodásnak, kifejezésnek, törekvésnek (Zsolt 4,5; 10,6; 15,2; 20,5 stb.). De ezenkívül még sok mindent a »szív«-hez köt az ÓSZ: fájdalmat, félelmet, reményt, megkeseredést stb., melyek már semmiképpen nem hozhatók az »értelem«-mel közös nevezőre. Amit a szív gondol és amire törekszik, nem nyilvánvaló a külső szemlélő előtt, hanem rejtetten történik. A szív »mélységeit« nem érti senki, csak Isten (Zsolt 44,22), hiszen ő alkotta azt és figyel annak »mozdulásaira« (Zsolt 33,15). A szív a gonoszság székhelyévé is lehet (Zsolt 28,3; 112,7).
Isten értelemmel töltötte be a szent sátor és templom készítőit (1Kir 7,14; 2Móz 31,3). Itt az értelem = szaktudást, képességet jelent. »Mózes éneke« szerint Izráel népe »tanácstalan és értelmetlen« (5Móz 32,28). Viszont Salamon nagy értelmet (bölcsességet) kapott Istentől (1Kir 3,12). Istennél van az értelem (Jób 12,13). Az értelem erkölcsi minőségű is, nem más, mint a rossz kerülése (Jób 28,28).
A bölcsességirodalom, különösen a Péld, nagyon sokat foglalkozik az »értelem«-mel. A magyar fordításokban mintegy 25-ször fordul elő ez a szó, csak ebben a B-i könyvben. Az eredeti szövegben azonban eltérő jelentésű szavak állnak, de mindegyik fordítható »értelem«-nek is. A könyv az embert az értelmes életre buzdítja (2,2-3; 3,13; 4,1.7; 8,5; 19,8). Az értelem Isten ajándéka (2,6; 5,1). Az ember ne a maga értelmére támaszkodjék (Péld 3,5). Csak a bolond nem gyönyörködik az értelemben (18,2).
b) A LXX a h. léb, (szív, értelem) szót csak 6 helyen fordítja a g. nousz = »értelem«-mel, 38-szar dianoiá-val (= gondolkodási képesség), az összes többi helyen meghagyja eredeti jelentését: szív (kardia). A nousz-t nem annyira a megismerés, hanem inkább az akaraterő fogalmával kapcsolja össze. Előfordul, hogy a ruah = »lélek«, máskor meg az 'ózen = »fül« szót fordítja nousz-nak. Nehéz tehát a két nyelv fogalmainak egybevetése.
2. A klasszikus g. nyelvben a nousz = »értelem« eredetileg egy bizonyos tárgyra irányuló érzékelést, ebből következően »értelmet, belátást, szellemet« jelentett. Az értelem, mint a gondolkodás képessége éppen annyira az ember szellemi-lelki tevékenységéhez tartozik; mint az érzés és az akarat - a g. filozófia fentebb említett lélektani felosztása szerint. Volt olyan bölcselő, aki a logosz-szal ( = ige, szó) kapcsolta össze: az értelem irányítja a szót, a szó az értelemnek szolgál. De a nousz-nak »erkölcsi magatartás, érzület« jelentése is volt. A korai g. filozófia szerint a nousz megismer, rendez és ural mindent. Platón szerint a nousz nemcsak az ember szellemi tevékenysége, hanem isteni eredetű, s az emberben éppúgy megtalálható, mint a világban. Mások azt tanították, hogy az értelem és a valóság találkozása vezet el az igaz ismeretekhez. Arisztotelész megkülönbözteti az elméleti és gyakorlati értelmet. Az értelem halhatatlan és isteni eredetű. Ez a gondolat a sztoicizmusban is továbbélt, márpedig ez az irány az ÚSZ korának emberét erősen befolyásolta. - Filón, alexandriai zsidó bölcselő a nousz rejtélyes jellegére mutatott rá. Számára Isten »világértelem« volt. Ezért vezet a nousz istenismeretre. Ennél magasabbrendű istenismeretet csak az önkívületi állapot adhat - szerinte. Látható, hogy ezzel Filón ugyancsak eltért a klasszikus g. bölcselet képzeteitől.
3. Az ÚSZ korabeli zsidóságban a nousz-nak erkölcsi jellege domborodott ki. A qumráni szektában az értelem csak a szekta tagjaié, akik magukat a »világosság fiai«-nak tekintették. A tagok felvételénél azok nouszát is megvizsgálták. Dicsérik Istent énekeikben, hogy belátással és értelemmel ajándékozta meg őket. Az ároni áldást (4Móz 6,24-26) átalakítva használták: »világosítsa meg a te szívedet értelemmel (= belátással) és legyen kegyelmes hozzád örök tudással«.
4. Az ÚSZ-ben az »értelem«-mel kapcsolatos g. szavak és kifejezések nem túl gyakran fordulnak elő. Maga a nousz »értelem« főnév 24-szer, a noeó = »megérteni, érteni« ige és a belőle képzett katanoeó = »megjegyezni, megismerni« 14-14-szer, egyéb származék szavak (noéma, ennoia, dianoia) még ritkábban.
a) A páli iratokon kívüli ÚSZ-i könyvekben nagyon ritka a nousz. Pl. akkor szerepel, amikor a feltámadott Úr megnyitja a tanítványok értelmét (nousz), hogy értsék az ÓSZ-i írásokat (Lk 24,45). Annak van értelme, aki az isteni tanácsvégzéseket megérti (Jel 13,18; 17,9). Itt a nousz a sophiá-val (= bölcsesség) váltakozik.
b) Pál levelei. A 24 ÚSZ-i előfordulási hely közül 21 a páli iratokban fordul elő. Ez egyrészt azért van így, mert Pál kísérelte meg a keresztyén tanítást a hellén környezetbe átplántálni, s ehhez szembe kellett néznie a g. gondolkodásban oly fontos szerepet játszó »nousz« fogalommal. Másrészt, az előzőekből adódóan, ő kísérelte meg a hit és az értelem kapcsolatának tisztázását. Ennek során nem vette át a g. gondolkodás megoldását, de felhasználta annak fogalmait és kérdésfelvetését az ev-i tanítás szolgálatában. Pálnál a nousz az Írás, az igehirdetés és ennek alapján Isten üdvakarata megértését jelenti.
Az apostolnál az értelem egyben »ítélőképesség, értelmesség, józanság«, amit a keresztyéneknek őrizniük kell, s nem szabad elveszteniük valamilyen rémhír miatt (2Thessz 2,2). Ezt az értelmet a lelkiismerettel együtt lehet említeni, tehát vallási jellegű (Tit 1,15). A PÁSZTORI LEVELEK-ben párhuzamos a »hit«-tel, amit ott csaknem a »vallás«-t fejezi ki (2Tim 3,8; 1Tim 6,5). A Róm 7. híres fejezetében azt írja le Pál, hogy értelmével (nousz) látja Isten akaratát, jónak tartja Isten törvényét, sőt azzal annak a törvénynek szolgál (.23..25. v.). Ez a nousz, az összefüggés alapján, nagyon hasonlít a »belső ember«-hez vagy az »én«-hez, mely különbséget tud tenni jó és rossz között. Olyan vallásos ismeret, mely tiszteli Isten törvényét és azt követni kívánja.
Isten értelméről (nousz theou) gyakran tesz az apostol említést. Rokon fogalom ez Isten üdvtervével, tanácsvégzésével (Róm 11,34). Erről szól egy ÓSZ-ből vett idézet is (1Kor 2,16). Ehhez Pál hozzáteszi: »bennünk Krisztus értelme van«. Ez megfelel annak az 1Kor 2,12-ben kifejezett gondolatnak, hogy a keresztyének elnyerték Isten Lelkét azért, hogy megismerjék azt, amit Isten ajándékozott nekik. A nyelveken szólást említve Pál megjegyzi, hogy annak egyik hiányossága, hogy ilyenkor az emberi értelem (nousz) »gyümölcstelen« (1Kor 14,14). Pál megkülönbözteti az »értelem«-mel és az önkívületben mondott beszédet (1Kor 14,19). Az értelemmel mondott beszéd (a prófécia) ugyancsak lelki ajándék, mégpedig igen fontos. A kívülvalót is az érthető prófétai beszéd győzheti meg (1Kor 14,24).
A pogányokból hiányzik a megvilágosodott értelem (Ef 4,17). Ez a megvilágosodás csak a lélek által történhet, amit a pogányokból lett keresztyének ajándékként nyertek el (Ef 4,23). Meg kell újulni tehát értelmünknek és érzületünknek, törekvéseinknek (Róm 12,2). Legyen mindenki bizonyos a saját értelme (meggyőződése) felől az áldozati hús evésének lehetősége vagy lehetetlensége tekintetében is (Róm 14,5k). A széthúzó korinthusiaknak egy értelemre van szükségük (1Kor 1,10).
c) Egyéb kifejezések
Nagyon hasonlít a nouszhoz a dianoia = »gondolkodóerő, képesség, értelem«, a gondolkodás szerve, érzület. Tartalma eltér a klasszikus g. nyelvhasználattól, a LXX-hoz áll közel. Több helyen jelentése párhuzamos a »szív«-vel (Zsid 8,10; 10,16). Lk 1,51-ben a »szívük indulatában gőgösökről« van szó. Az ember belső érzelemvilágához kapcsolódik (Mk 12,30 par). Jelentheti a tudatos hitbeli magatartást. Ez lehet tiszta (2Pt 3,1) vagy ellenséges (Kol 1,11).
Az ennoia = »indulat, gondolat«. Közel áll a »szív« jelentéséhez (Zsid 4,12). A keresztyéneknek olyan ennoiá-val kell felvértezniük magukat, amely Krisztusban is megvolt, amikor szenvedett (1Pt 4,1).
A noéma = »az isteni üdvakarat megértése«, az azt befogadó gondolkodás, ítélőképesség, csak Pálnál fordul elő, mégpedig 5 helyen. Vigyázni kell, mert megromolhat (2Kor 11,3), megkeményedhet és akkor nem érti meg Isten igéjét (2Kor 3,14). Vakká válhat, s akkor nem észlelheti Krisztus dicsőségét és hitetlenné válik (2Kor 4,4). Pál foglyul akarja ejteni ezt a gondolkodást, hogy Krisztusnak engedelmeskedjék (2Kor 10,5). A Sátán noémá-ját (többes szám!) a 2Kor 2,11 »szándékai«-val fordítja. Erről mondja Pál, hogy azok nem ismeretlenek őelőtte. »Isten békessége viszont minden értelmet meghalad« (Fil 4,7).
d) A »megérteni« = noeó és a »tekintetbe venni, megismerni« = katanoeó igék legtöbbször Isten tetteire és akaratára vonatkoznak. Lelki megértést jelent, ezt mutatja, hogy a »szív«-vel hozza kapcsolatba az Ézs 6,9-10-ből vett idézet (Jn 12,40). A láthatatlanok megértésére szolgál azok észlelése (Róm 1,20), ami Istenben láthatatlan (ti. örök ereje és istensége) az észlelhető megérthetőként. Azt, hogy a világkorszakokat Isten teremtette, csak hit által lehet megérteni (Zsid 11,3). Ilyen belátás kell az Írások megértéséhez (Mt 24,15). A másik szemében a szálkát látni könnyű, de saját szemünkben a gerendát már észlelni, érteni kell (Lk 6,41). Az értelemnek ez a belátása a látható dolgok mögötti eseményeket fogja fel (Lk 20,23). A Zsid 3,1 arra figyelmeztet, hogy Jézus külső alakja mögött lássuk meg küldetését, isteni megbízatását. Szem előtt kell tartani a keresztyéneknek, hogy megmaradjanak köztük a lelki értékek (Zsid 10,24).
e) Negatív értelmű a dianoéma = »ellenséges gondolkodás, értelem«, pl. a farizeusoké (Lk 11,17). Az anoia = »értetlenség«, az értelem tökéletes ellentéte, a »nousz« hiánya. Az értetlenek nem tudják felfogni Jézus szombatnapi gyógyításai értelmét (Lk 6,11). A tévtanítók értetlensége egyszer nyilvánvalóvá lesz (2Tim 3,9).
f) Összefoglalás
Az ÚSZ-ben, főként Pálnál, az »értelem«-nek nem bölcseleti, nem is misztikus-élményszerű tartalma van, hanem Isten kijelentése iránti fogékonyságot jelent, mely nemcsak a hideg értelem, de a gondolkodás, törekvés, a megértett dolgok elfogadásának és az annak történő engedelmességnek szándéka.
BJ
