Épülés
Épülés Az épülés valamely személynek, családnak, vagy nagyobb közösségnek szellemi-lelki értelemben való gyarapodását, kiteljesedését jelenti.
Már az ÓSZ-ben is van szó ilyenfajta építésről - épülésről. A cselekvő szinte kivétel nélkül minden esetben maga az Isten (1Sám 25,28; 1Kir 11,18; 1Krón 17,10; Zsolt 89,5; Péld 24,3; Jer 18,9; 31,4; Ám 9,11). Jeremiás próféta az, aki ilyen építésre parancsot és lehetőséget kap (Jer 1,10).
Az ÚSZ-ben, főleg az apostoli levelekben, az egyház, ill. annak kisebb közösségei építéséről, épüléséről kapunk hírt.
Az épület biztos alapra épül. Isten helyezte el (Ézs 28,16); a megbízott építők ugyan megvetették, de ez lett az új épület szegeletkövévé. (Zsolt 118,22; 1Pt 2,4kk; ApCsel 4,11). Krisztusról beszélnek mind az ÓSZ-i, mind az ÚSZ-i bizonyságtételek (Róm 15,20; 1Kor 3,11; Ef 2,20kk).
Krisztus nemcsak alapja, hanem egyben építője is az új építménynek (Mt 16,18).
Az építésnek azonban emberi eszközei is vannak. Az apostol magát és munkatársait ilyen értelemben tekinti építőnek (1Kor 3,8k; 2Kor 10,8; 12,19; 13,10; Ef 4,11k).
Az építés nem némelyek kiváltsága csupán. Az apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók mellett építő feladata van minden »szentnek« (Ef 4,11kk). Közvetlenül, vagy közvetve mindenkinek épülésre kell lenni. E célból adatnak a kegyelmi ajándékok is (ApCsel 9,31; Róm 14,19; 15,2; 1Kor 3,10kk; 8,1; 14,4-5; 14,21; Ef 4,29; 1Thessz 5,11).
Az épület, amelynek építésén sokan munkálkodnak: Isten épülete (1Kor 3,9), Isten temploma (1Kor 3,16k; 1Pt 2,5), Krisztus teste (1Kor 12,27), maga Krisztus (Jn 2,19-21). Az épülés eszerint együvé válás a Krisztussal.
