Engedelmeskedik
Engedelmeskedik Olyan magatartás, mely valamely hatalom vagy felsőbbség utasításának, parancsának eleget tesz, vagy valamely tekintélynek aláveti magát. Ez a magatartás tartalmában lehet jó vagy rossz, aszerint, hogy kinek vagy minek engedelmeskedik az ember. A Róm 6,12kk elmondja, hogy az embernek nem szabad a bűnnek engedelmeskednie, hanem az a rendeltetése, hogy Istennek engedelmeskedjék (vö. 1Pt 1,2).
A B alapvetően az Isten iránti engedelmességre tanít bennünket, mégpedig nem is látszat szerinti engedelmességre, hanem hogy azonosuljunk Isten akaratával, és szívügyünknek tekintsük annak teljesítését. Ezt az engedelmességet Isten előtt semmi nem pótolja, még az ember áldozata sem (1Sám 15,22).
Ugyanakkor az Isten iránti engedelmességből következik, hogy ugyanezzel tartozunk mindazoknak, akik Isten akaratából és rendeléséből felettünk állnak: »engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt rendeli« (Mik 6,9).
Így kell engedelmeskednünk Krisztusnak (2Kor 10,5); Isten küldötteinek: prófétáknak és tanítóknak (5Móz 18,15; Zsid 13,17); szülőknek (5Móz 21,18; Péld 1,8; Ef 6,1); felsőbbségnek (Róm 13,1; Tit 3,1; 1Pt 2,13). Egyáltalán a hívő magatartás már engedelmességet jelent Isten iránt (ApCsel 6,7; Róm 1,5; 6,16; 10,16; 2Kor 7,15). Az engedelmesség nagy példája Krisztus engedelmessége az Atyával szemben (Fil 2,8; Zsid 5,8).
Kerülhet az ember olyan helyzetbe is, amikor több tekintélynek kellene engedelmeskednie, és ezek ellentétben állnak egymással. Ilyenkor a nagyobb tekintélynek tartozik az ember engedelmességgel, azaz Istennek (ApCsel 4,19; 5,29).
HP
