Emlékoszlop
Emlékoszlop H. maccébá = oszlop, 'eben = kő, jád = kéz.
A maccébá szót legtöbbször szent oszlopnak fordítja az ÚF. A régebbi időkben még nem számított bűnnek az ilyen oszlopok felállítása; olajjal kenték föl azokat (1Móz 28,18) és italáldozatokat mutattak be rajtuk (1Móz 35,14), sőt le is borultak előttük (Mik 5,12). Azonban a próféták harcot indítottak ez ellen, mint a bálványimádás egyik formája ellen (Jer 2,27; Hós 10,1.2; Mik 5,12; ld. még 3Móz 26,1; 5Móz 7,5; 12,3; 16,22; 2Kir 18,4; 23,14). A maccébák mellett oltár is állt (2Móz 24,4).
Jákób nemcsak Isten tiszteletére állított fel maccébát, hanem felesége emlékére is (1Móz 35,20). Ennek nem lehetett kultikus célja, hiszen a halott-kultusz szigorúan tilos volt. Hasonlóképpen Absolonról is azt olvassuk, hogy emlékoszlopot állított magának, mivel nem volt fia (2Sám 18,18; de 2Sám 14,27 szerint három fia és egy leánya volt). Emlékoszlopnak tekintendő az a »kő« is, amelyet 1Sám 7,12 szerint a filiszteusokon aratott győzelem után állított fel Sámuel, és a segítség kövének, 'eben-hácézer-nek nevezte el. Emlékköveknek tekintendő az a tizenkét kő is, amelyeket Józs 4,1-9 szerint a Jordánon történt csodálatos átkelés után azért kellett felállítani (Gilgálban és a Jordán medrében is), hogy »emlékeztessék Izráel fiait mindörökké« (4,7). Hasonló szerepe volt a tanúként felállított kőnek is (1Móz 31,44-54). Itt a maccébá egyrészt a szövetségkötés rítusához tartozik, másrészt határkőnek számít, a jövőben pedig tanúként őrködik azon, hogy mindkét fél tartsa meg a szövetséget. Ugyanígy Józsué is tanúként állított fel egy nagy követ, miután az izráeli törzsek egyesültek és szövetségkötéssel kötelezték magukat az Úr kizárólagos tiszteletére Sikemben (Józs 24,25-27).
A jád = kéz szó 1Sám 15,12-ben és 2Sám 18,18-ban jelent emlékoszlopot. Egyiket Saul, másikat Absolon állíttatta magának. Ld. még Ézs 56,3-6 »kezet és nevet« ad templomában az Úr a hozzá csatlakozott és Őt szolgáló idegeneknek is.
KD
