Előkészület napja
Előkészület napja A szombatot, valamint a nagy, szombati nyugalommal egybekötött, ünnepek előtti nap (h. cereb sabbát, cereb happeszah, g. paraszkeüé, proszábbaton).
A 4. parancsolat előírja, hogy szombaton, a nyugalom napján, munkát nem szabad végezni. Ebből következik, hogy mindazt, amire szombaton, vagy az ünnepnapon szükség van, beleértve az ételeket is, az előző napon el kell készíteni. A pusztai vándorlás során Isten a hatodik napon két napra való mannát adott, hogy a hetedik napot megszentelhessék (2Móz 16,28kk). Szintén a mannához kapcsolódik az a rendelkezés, ami magában foglalja az előkészület napja lényegét: amit sütni akarnak, azt süssék meg, amit főzni akarnak, azt főzzék meg (2Móz 16,23k). Az előkészülethez tartozott a mosakodás, az ünnepi ruha felöltése és a mécsesek, lámpák meggyújtása, mely utóbbi az előkészület napja végét és a szombat, vagy ünnep kezdetét jelentette. Jeruzsálem lakosait a nap harmadik órájában trombitaszó figyelmeztette a szombati előkészületekre. Mindez azt a célt szolgálta, hogy a szombat valóban szombat, az ünnep igazán ünnep legyen: az emberek, a családok teljesen Isten felé és egymás felé fordulhassanak.
Az ÚSZ-ben a Jézus elítélésével (Jn 19,14), halálával (Jn 19,30kk), temetésével (Jn 19,42; Mk 15,42; Lk 23,54) kapcsolatos. Az evangélisták egyértelműen ugyanarról a napról beszélnek, csak János jegyzi meg, ami az összefüggésekből mindenütt egyértelmű, hogy az a nap a húsvétra való előkészület napja volt, mivel a páskaünnep szombatra esett. (Ld. még PÁSKA).
