Előjog
Előjog A B-ban nincs az előjog fogalmát kifejező, megfelelő szó. Ismeretes viszont olyan joggyakorlat, amely bizonyos személyeknek a családon, Isten népe közösségén, ill. az emberi társadalmon belül, továbbá bizonyos közösségeknek, csoportoknak Isten népe körén vagy általában az emberi közösségen belül kizárólagos jogokat, kiváltságokat biztosít.
A családi élet viszonylatában a férjnek előjogai vannak a feleségével szemben, hogy több felesége is lehet (1Móz 16, Bír 8,30, 2Sám 5,13; 1Kir 11,1-3; 5Móz 25,5kk) és elválhat feleségétől.
Az elsőszülött fiú előjoggal rendelkezett a családban (1Móz 43,33), ő nyerte el az atyai áldást (1Móz 25,29kk; 27,36; 48,18; 27,4; 37,3; 5Móz 21,15kk). Az elsőszülött kétszeres részt kapott az atyai örökségből (5Móz 21,15-17). Az apa és az anya után az elsőszülött az úr a háznál (1Móz 27,37; 49,8). Izráelnek elsőszülöttségi joga van a népek között (2Móz 4,12), a királynak a népe körén belül (Zsolt 89,28), Krisztus elsőszülött a halottak közül (Róm 8,29; Kol 1,15; Zsid 1,6).
Előjoguk van általában a fiúknak a leányokkal szemben a tekintetben, hogy a földbirtokot csak a fiúk örökölhették, a leányok csak akkor, ha a családban nem volt fiú (4Móz 27,1kk), kiváltságokat élveztek a törvényes feleség gyermekei az ágyasok gyermekeivel szemben (1Móz 25,5.6). A 3Móz 25,23kk-ben és a Jer 32,8kk-ben találunk utalást arra nézve, hogy az elzálogosított családi vagyont a család egy tagja kiválthatta (góél).
Izráel törzsei között Júda törzsének vezető szerepe van (Zsolt 78,68), Júda törzsén belül a Dávid családjának Isten előjogot biztosított a királyságra (1Kir 8,16; 2Krón 6,6). Lévi törzsének, a lévitáknak előjoguk volt a papi szolgálat végzése. A fogság után viszont csak kevés lévitának volt a papokéhoz hasonló előjoga (Ezsd 8,15-20).
A papság privilégiuma volt az áldozat bemutatása, a Tóra alkalmazása, a tiszta és tisztátalan meghatározása, jövendölés az ÚRÍMmal és a TUMMÍMmal, a kultuszbeli áldásmondás, a sátor, ill. a templom körüli szolgálat ellátása (5Móz 33,8). A papokat megillette az áldozat (3Móz 7,8kk; 4Móz 18,8kk), és a templomadó egy része (4Móz 18,8-32; 5Móz 14,22kk; 26,2kk). További privilégiuma volt a papságnak, hogy mentes volt az adófizetés (Ezsd 7,24) és a katonai szolgálat alól (4Móz 1,48-50; 2,33). Áron családjának különleges helyzete és előjogai voltak a papok körén belül (2Móz 28; 29; 3Móz 8-10). Jeruzsálemben a királyság korában alakult ki a felkent papság fogalma és intézménye, amelynek privilégiuma lett az áldozatok bemutatása. A D-i országrészben a király és a királyi herceg is mutathatott be áldozatot (2Sám 6,13; 8,18; 1Kir 8,62; Zsolt 110,4; Zsolt 132).
Különleges előjogokkal volt felruházva a papságon belül a főpap. Egyedül ő léphetett be évente egyszer a Szentek Szentjébe, hogy áldozatot mutasson be a népért (3Móz 4,16). Tiszte életfogytiglan tartott (3Móz 6,15; 4Móz 20,26). Főpapi öltözék és főpapi díszek hordására jogosult (2Móz 28,15kk; 3Móz 4,3; 5,16; 6,15). Csak hajadont vehetett feleségül, még a hozzá legközelebb álló hozzátartozói holttestét sem érinthette meg és nem hagyhatta el a szent helyet (3Móz 21,10-16).
Izráel népének, mint választott népnek, előjogai vannak a népekkel szemben (1Móz 12,1-3; 21,12; 25-33; Mal 1-2; Ez 20,44; 25-32 fejezetek; Zak 9; Jón; 2Móz 3,22; 11,2; 12,36). Más törvénye volt az izraelita és az idegen rabszolgának (2Móz 21,1-11; 3Móz 25-42; 44-46).
Isten nem személyválogató (5Móz 10,17; 2Krón 19,7), ezért Izráel népe sem lehet személyválogató (3Móz 19,15; 5Móz 16,19; Péld 18,5), ez azonban, a hivatkozott helyek szerint is elsőrenden Istennek az Izráel népe egyes tagjaihoz való és az izraelitáknak egymáshoz való viszonyára érvényes.
Jézus magát úgy tekintette, mint aki Izráel eltévedt juhainak összegyűjtésére jött (Mt 9,36; 15,24). Az általa nyújtott szabadítást elsősorban Izráel kiváltságának tartotta és tanítványait először Izráel elszéledt juhainak összegyűjtésére küldte ki (Mt 7,6; 10,5k; 15,24). Pál a Róm 11,16kk-ben Izráelnek mint zsengének és mint gyökérnek különleges jelentőséget tulajdonít. Mindemellett az ÚSZ egybecsengő tanítása szerint senki sem rendelkezik Isten előtt semmiféle előjoggal. Egymás között a gyülekezet tagjai egyenlőek, testvérek: g. és zsidó, úr és rabszolga, férfi és nő (Gal 3,28; Ef 6,9; Kol 4,1; ApCsel 10,34; Róm 2,11; 8,16; 10,12; Kol 3,25; Jak 2,1).
A r. kat. írásmagyarázat a Mt 16,17-19-re alapozza Péter apostolnak a többi apostollal szemben való előjogait és a római pápáknak, mint Péter apostol utódainak a primátusát. Ennek a B-i helynek azonban nem ez az értelme.
SzB
