Élő
Élő Az élő az élettelen, a halott ellentéte, s ahol szerepel, ott ez a szempont hangsúlyosan jut kifejezésre. Az »élő« jelző tehát viszonyító fogalom. A szó értelmezésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a B az ÉLET fogalmát nem absztrakt módon, hanem annak jelenségeiben ragadja meg, így az »élő« kifejezés az életjelenségek, életmegnyilvánulások felismerhetőségét is magában foglalja. A B egyik legalapvetőbb megállapítása, hogy Isten: élő Isten (4Móz 14,21; Bír 8,19; Ruth 3,13; 1Sám 19,6; 20,3; 25,26; 2Sám 4,9; 1Kir 17,1; 18,10; Jer 23,23; 12,16; 16,14k; 46,18; Ez 5,11; 14,16; Hós 4,15; Dán 4,31; Mt 16,16; 26,63; Jn 6,57; ApCsel 14,15; Jel 4,9). Isten élő volta alapvetően azt jelenti, hogy különbözik a BÁLVÁNYOKtól, amelyek az ember csinálmányai, és bármennyire díszesek és pompázatosak is, tehetetlenek és cselekvésképtelenek is (5Móz 27,15; Zsolt 135,15; Ézs 48,5; Jer 14,22; Hós 13,2). Isten élő volta abban válik nyilvánvalóvá, hogy ő cselekvő Isten, ő minden létező megalkotója, teremtője (1Móz 1,1kk; Zsolt 89,13; 115,15; 121,2; Neh 9,6; Ézs 42,5; 44,24; 45,12; ApCsel 4,24; 14,15; Ef 3,8k; 1Pt 4,19), különösen is hangsúlyosan az emberé (1Móz 1,26; 5,1k; 6,7; 5Móz 4,32; Ézs 43,15; 45,12; Mal 2,10; Mt 19,3k; 1Kor 11,9). Isten munkája azonban ezen túl is folyamatos a teremtett világban (1Móz 8,22; 48,15; Jób 26,10; 37,9kk; Zsolt 8,5; 67,5; 40,18; 104,24; 5Móz 32,4; Ézs 40,28; 50,2; ApCsel 17,25; Jn 5,17). Isten élő voltának kifejeződése, hogy a B a láthatatlan Istenről (2Móz 33,20; Jób 23,8k; Ézs 45,15; Jn 1,18; 1Tim 6,16; 1Jn 4,12) antropomorf módon beszél, neki emberi tulajdonságokat, életfunkciókat tulajdonít (1Móz 6,6; 2Móz 9,3; 1Sám 5,11; Neh 1,6; Zsolt 4,2; 10,17; 34,16; 18,10; 102,26; 12,6; 33,11; 2Krón 16,9; Neh 1,6; Ézs 59,1; Jer 15,1; Ez 7,22; Hós 5,15; Mt 4,4; 5,35; Zak 4,10; ApCsel 22,14; Jak 5,4; 1Pt 3,12). Az Isten élő voltával kapcsolatos gondolatkör abban éri el csúcspontját, hogy ő népének: Izráelnek, ill. az Egyháznak élő ura (2Móz 4,22; 5Móz 14,1; 2Sám 7,23; Jer 31,10; Hós 11,1; 1Kor 3,16; 12,27; 1Pt 2,9). Isten kijelentésének bizonyos esetekben különleges nyomatékot ad, hogy ő a maga életére esküszik (Ez 14,12kk; 4Móz 14,21; Ézs 49,18; Jer 22,24; 46,18), és az emberi eskünek is legerőteljesebb formája az, amelynek során az ember az élő Istenre esküszik (2Sám 2,27; Jób 27,2; Jer 44,26; Dán 12,7).
Az emberrel és a többi ÉLŐLÉNNYEL kapcsolatban alapvető gondolat, hogy életük Istentől származik, azt tőle kapták (Jer 27,5 vö. 1Kor 15,45) és életük Isten kezében van (Jób 22,27). Az, hogy az ember élő, ugyancsak a halállal való szembeállításban válik hangsúlyossá. Több alkalommal szereplő fordulat az »élők földje« kifejezés, amelyet az ÓSZ szembeállít a halottak világával (Jób 28,13; Ez 26,20; 32,32). Az élők földjén, tehát a földi élet kereteiben találkozhat az ember Istennel (Zsolt 27,13; 116,9; Ézs 38,11). Préd 9,4kk hosszabb fejtegetésben állítja szembe az élet értékeit és szépségeit a halál hiábavalóságával, és arra buzdít, hogy az ember használja ki az élet során számára adott lehetőségeket. A SZENVEDŐ SZOLGÁT kiirtották a földön élők közül (Ézs 53,8). Az ÚSZ ugyancsak a halállal állítja szembe az élő fogalmát, de itt adott esetekben a Krisztusban való új élet ténye kap hangsúlyt (2Kor 6,9 vö. Kol 2,20; 1Pt 2,15). Jézus Krisztus az ÚSZ szerint élőknek és holtaknak bírája (ApCsel 10,42; 2Tim 4,1; 1Pt 4,5). Az ÚSZ-ben is kifejezésre jut, hogy Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene (Mt 22,32 par).
JÉZUS KRISZTUSsal kapcsolatban ugyancsak hangsúlyos, hogy élő volta a halállal kontrasztban jut kifejezésre: a húsvéti történetben állítja szembe az angyal szózata a kettőt: »mit keresitek a holtak között az élőt?« (Lk 24,5 vö. Jel 1,17k). Elsősorban Jézushoz kötődik az »élő« kifejezésnek átvitt értelemben, egyébként élettelen dolgokra vonatkozó használata. Az »élő víz« kifejezés a ciszternában összegyűlő »holt vízzel« szemben forrás- ill. folyóvizet jelent (és ezt az ÚF általában így is fordítja, pl. 1Móz 26,19; 3Móz 14,5; Jer 2,13), Jézussal kapcsolatban azonban az élő víz kifejezés is szerepel (Jn 7,37k; 4,10k). Jézus önmagát élő kenyérnek nevezi (Jn 6,51). 1Pt 2,4k szerint Jézus élő kő, akihez a keresztyének ugyancsak élő kövekként járulhatnak oda. Jézus élő utat nyitott meg az őt követők előtt (Zsid 10,20) és élő reménységre szülte újjá övéit (1Pt 1,3). A keresztyéneknek élő áldozatul kell odaszánniuk magukat (Róm 12,1). Több ízben megfogalmazódó gondolat, hogy Isten igéje: élő ige (ApCsel 7,38; Zsid 4,12; 1Pt 1,22k).
SzCs
