Éhínség
Éhínség Élelmiszerek tartós hiánya, ill. drágasága miatt bekövetkező táplálékhiány.
Különböző okokból keletkezhetett: csapadék tartós elmaradása (Ám 4,7k; Hag 1,10k; Jer 14,4), sáskák, háborúk pusztítása (Jóel 1; Jer 14,15), Egyiptomban a Nílus áradásának a kimaradása, városok körülzárása, kiéheztetése (2Kir 6,24kk; 25,1kk).
A B több éhínségről tudósít: Ábrahám (1Móz 12,10), Izsák (1Móz 26,1), Jákób (1Móz 45,6kk) éhínség miatt ment Egyiptomba. A bírák korában Elimélek éhínség miatt költözött feleségével és két fiával Móáb földjére (Ruth 1,1k). Súlyos éhínség volt Dávid (2Sám 21,1), Illés (1Kir 17,1; 18,1k), Elizeus (2Kir 4,38; 8,1), Nehémiás (Neh 5,3) korában is. Az ÚSZ-i korban Claudius császár idején volt nagy kiterjedésű éhínség, amit Isten Agabosz próféta által kijelentett (ApCsel 11,28), ami Júdeát Kr. u. 48-ban érte el.
Éhínség idején az élelmiszerek ára rendkívül magasra ugrott (2Kir 6,25). Ostromlott városokban előfordult, hogy anyák megették gyermekeiket (2Kir 6,28k).
Bár az éhínség természeti csapásokra, háborúk következményeire vezethető vissza, Isten fenyítő eszköze is népe és az emberiség életében (Jer 24,10; 27,8; 29,17; Ez 14,21). Ilyen értelemben szerepel a végső idők jelei között is (Mt 24,7; Jel 6,5kk).
Istennek gondja van azokra, akik őt félik, éhínség idején is van hatalma megtartani életüket, táplálni őket (1Kir 17,6.13kk; Zsolt 33,18k; Péld 10,3). Szükséges azonban, hogy a keresztyén emberek, gyülekezetek is megtegyenek minden tőlük telhetőt az éhínségtől sújtottak megsegítésére (ApCsel 11,29k).
NA
