Ebionita evangélium
Ebionita evangélium Az ÚSZ-i apokrifus irodalom egyik darabja, a zsidókeresztyén ebionita szekta g. nyelvű irata (vö. EBIONITA). Az óegyházi teológusok közül Irenaeus említi az iratot, Epiphanius pedig többször idéz belőle. Lehetséges, hogy az Origenész által említett »Tizenkét apostol evangéliuma« azonos az Ebionita ev-mal. Az iratot egyébként Epiphanius a Mt megcsonkított és hamisított változatának tartotta. Az általa közölt töredékekben maradt fenn ez az apokrif ev.
Az Ebionita ev műfaját tekintve a syn-hoz áll közel. Mt-n kívül ismeri a másik két syn-t is. A Jézus megkeresztelése jelenetében háromszor idézi a mennyei szózatot. A három idézet megfelelő helyei: Mk 1,11; Lk 3,22; Mt 3,17. Az eltérések egy része stílusbeli. A tizenkét apostol elhívását például Jézus maga beszéli el.
A ránk maradt töredékek tartalma: Keresztelő János fellépése, a tanítványok elhívása, Jézus megkeresztelkedése, valamint a Mt 5,17; 12,46-50; 26,17kk; Lk 22,15 par. Hozzá tartozott még az utolsó vacsora, a szenvedéstörténet és a húsvét eseményeinek leírása, ezek a részletek azonban nem maradtak fenn. Az apokrif ev tudatosan kihagyja a karácsony történetét. Jézus istenfiúságának alapja, hogy megkeresztelésekor a Szentlélek egyesül vele. Egy mennyei lény egyesül Jézussal, így lesz Isten Fiává. Feladata az áldozat megszüntetése, a templomi kultusz eltörlése. A Keresztelő Jánosról szóló tudósítás a vegetarianizmust sugallja (az eledelek közül hiányzik a sáska említése). Az ev zsidó jellegét húzza alá az a tudósítás, hogy a tizenkét apostol küldetése csak Izráelnek szól. Az irat a 2. szd. elején keletkezhetett a Jordántól K-re eső vidéken. Itt volt ugyanis az ebioniták fő fészke az egyházi atyák tudósítása szerint.
BG
