Srídáman
Srídáman – indiai ifjú egy kósalai faluból, Bhavabúthi fia Thomas Mann Az elcserélt fejek c. elbeszélésében. Ősei közt bráhmanák voltak, s ő apját követve kereskedő lett. A nemes és finom arcú, ám kissé nehézkes testű, művelt és finom beszédű ~t kölcsönös, testvéri ragaszkodás fűzte össze az egyszerűbb származású Nandával, aki szinte mindenben az ellentéte volt. Együtt lesték meg a rituális fürdését végző, gyönyörű testű Szitá2t, és ~ betege lett a lány szerelmének. Könyörgésére Nanda, aki már korábbról ismerte a közeli faluban lakó Szitát, megkérte a kezét a barátja számára. Az eleinte boldog férjnek hamarosan rá kellett döbbennie, hogy asszonya hű ugyan hozzá és tiszteli őt szellemi kiválóságáért, de egyre hevesebb vágyakozást kelt benne barátjuknak izmos, férfias teste. Kétségbeesésében arra szánta el magát, hogy Durgá szentélyében rituálisan levágja saját fejét; Nanda, aki rátalált, felfogta a tette okát, de az áldozatot nem fogadta el, és baráti hűségből követte ~t a halálba. A kétségbeesett asszonykának az istennő hatalmat adott, hogy a fejek visszaillesztésével a holtakat életre keltse, ám Szitá izgalmában a két fejet elcserélte. A két feltámadt férfi mindegyike magának követelte Szitát; a ~ fejét viselő joggal állította, hogy ő a férj, hisz a fej a személy meghatározója, míg a másik nem kevésbé találóan bizonygatta, hogy a birtokában lévő test tette asszonnyá a lányt s nemzette a méhében növekvő magzatot. Mivel maga Szitá sem volt képes választani, a döntést egy szentéletű erdei remetére bízták, és ő a ~-fejű férfi javára ítélt. Ez az asszony titkos vágyának is megfelelt, hisz így férje csinos és okos fejéhez megkapta a barát szilaj gyönyöröket ígérő testét. Boldogsága azonban nem tartott soká, mert a ~-fej egy-két év alatt magához hasonította az új testet mind külsőre, mind képességeire nézve. Ezért ~ nem is lepődött meg, amikor egy nap Szitá és kisfia eltűnt, s könnyen rájuk talált a Nanda-fejű lény erdei tanyáján. A helyzet másodszor is kiúttalannak tetszett; végül a két barát megölte egymást, azaz magát, Szitá pedig elevenen lépett fel az ő halotti máglyájukra. – A népmesékben gyakori fordulat, a szétszabdalt test összeillesztése és felélesztése, az író játékos ötlete folytán izgalmas gondolati konstrukciókat jelenít meg kézzelfogható formában. Szellem és test korrelációja: az erőteljes szellem a testet elpuhítja, gátolja érzéki adottságainak kifejlését. A személyiség székhelye a fej; a személyiség, a hagyomány és az életmód a testi habitust is befolyásolja vagy egyenest megszabja. Együttesen az ember végzetét alkotják, amely megkerülhetetlenné válik; ~ra kicserélt testtel is csak ugyanaz a sors vár, és Nandára hasonlóképpen. Mindezek kifejtéséhez azért szolgált jól a klasszikus, időtlen indiai környezet, mert egyrészt a kasztrendszer révén vegytiszta emberi viszonylatokat teremt, másrészt mert a szexualitás természetes, szinte szakrális szerepet játszik benne, nem béklyózzák gátló hagyományok, mint az európai kultúrkörben.
