zsidó
zsidó (a héb. jehudiból eredő szláv szó átvétele): I. Az ÓSz-ben. Júda országának (2Kir 25,25; Jer 32,12; 34,9; 40,11) v. Júdea provinciájának (Neh 1,2; 3,33; 4,6; Eszt) lakója, Júda törzsének tagja (1Krón 4,18). Minthogy Júda és Júdea a fogság után vezető szerepet töltött be Izr. tört.-ében, ~ általában mindenki, aki Izr. népéhez tartozik, nemcsak Júda és Júdea határain belül, hanem azokon túl is. Vallási értelemben véve a választott nép (® kiválasztás) tagja. Gyakorlatilag tehát ~ és izr. rokon értelmű kifejezések, de használati körük nem teljesen azonos, nem tekinthetők minden esetben egymással egyenértékűnek. A ~k önmagukat általában izraelitának nevezik, kiemelve ezzel a választott néphez tartozásukat; az idegenek inkább a ~ elnevezéssel élnek, ennek azonban egyfajta rosszalló színezete is lehet. Így 1Mak (a palesztinai zsidóság szóhasználata): a ~ megnevezés nem ~k ajkán, nem ~któl eredő v. nem ~knak szóló diplomáciai iratokban v. ~knak szánt hivatalos iratokban is; egyébként Izr.-ről beszélnek (a ~k szóhasználatában v. ha Izr. vallásos értelemben véve kerül szóba). Ugyanez a szóhasználat figyelhető meg a többi palesztinai-~ kv.-ben (Tób, Jud, Bár, Sir, apokrif és rabbinista iratok, vallásos tárgyú megegyezések, amelyekben természetszerűen az Izrael elnevezés van túlsúlyban), valamint a ® Hasmoneusoktól kiadott érméken is. A szórványban (® diaszpóra) a ~k a nem ~k szóhasználatához igazodtak, és magukat is ~nak nevezték (vö. 2Mak, ahol mindig ~ áll, ha nem tisztán vallási értelemben esik szó Izr. fiairól. Ezzel a gör. feliratok és az Elephantinén felszínre került arám szövegek szóhasználata is megegyezik). – Harmadik elnevezésként még a héber is elterjedt a szórványban, amely (ha nem a ® héberek neveként szerepelt) eredetileg az izr. archaizáló megfelelője volt, később pedig ünnepélyesebb színezetű és több tiszteletet kifejező szinonimája lett a ~ szónak (vö. pl. Jud 10,12), és az arámul beszélő palesztinai ~kra vonatkozott a szórványban élő ~kkal szemben (vsz. így szerepel a ’~’ a gör. feliratokban is). – II. Az ÚSz-ben. A) A szinoptikusoknál csak a ~k királya szókapcsolatban, tehát nem ~k ajkára adva találkozunk a ~ szóval (Mt 2,2; 27,11; 29,37; Lk 23,37); maguk a ~k Izr. királyáról beszélnek (Mt 27,42; Mk 15,32). Mt 28,15 és Mk 7,3: itt a szóhasználat János hatását mutatja; Lk 7,3; 23,38: itt föltehető, hogy az evangélista nem ~ olvasókkal számolt. Ha a szinoptikusok Izr.-t említik (Mt és Lk; Mk-ban csak egy bibliai idézetben fordul elő), akkor a legtöbbször a ~kat értik rajta, Isten népeként (Izr. királya, Istene, Megváltója, elveszett nyája stb.). Mt 2,20; 10,23; Lk 1,80; 4,25.27: ez esetekben Izr. semlegesebb csengésű. – B) János rugalmasan kezeli a ~ szót (leveleiben nem szerepel). Él vele a szinoptikusok módján, nem ~k (® pogányok: Jn 18 v. ® szamaritánusok: 4,9.22) ajkára adva. Máskor a ~ mint nem kortárs és nem ~ (az Ev. Kisázsiában keletkezett az 1. sz. fordulóján) azoknak az embereknek könnyen érthető összefoglaló neve, akikkel Palesztinában Jézusnak dolga volt (így 2,6; 4,9; 6,4 stb.). Végül: olyan kifejezés, amelynek Jánosnál, miként a nem ~ szerzőknél, rosszalló színezete van, de nem azért, hogy – mint ezeknél – megvetést érzékeltessen, hanem a hitetlenségük ostorozására: azok a ~k, akik Palesztinában Jézusnak ellenségei voltak (pl. 2,18–20; 6,41; 10,31). Ez a szóhasználat felfogható a ~k és a pogányok közt keletkezett szakadék áthidalására tett kísérletnek, amely szakadék azért keletkezett, mert a ~ság a hozzá küldött Krisztust elvetette, mégpedig épp ~ voltára és arra az örökségre hivatkozva, amely neki Isten népeként osztályrészéül jutott. – A Jel 2 helyen tartalmazza a ~ szót (2,9; 3,9) – minden rosszalló színezet nélkül, „igazi” ~ értelemben; azokkal szemben, akik csak névleg ~k: ~nak nevezik magukat, pedig nem azok, hanem „a sátán zsinagógájá”-t képviselik; az „igazi” ~k az Isten egyh.-ának tagjai. A Jel Isten népét Izr.-nek nevezi. – C) Az ApCsel szerzője főleg a 2. részben él a ~ szóval: a szokásos szóhasználat szerint nem ~k ajkára adva (18,14; 22,30; 23,27), ill. ~kra vonatkozóan nem ~kkal szembeállítva (21,39; 23,20; 24,5) v. János példája szerint egy nem ~k és nem kortársak számára könnyen érthető kifejezésként, de a szórványban élő ~kra is vonatkoztatva. Az Izr. kifejezéssel Isten régi népének jelölésére főleg az első részben találkozunk. 6,1: itt a ~ született palesztinai lehet. – D) Pál ap. a ~ szót szívesen használta egyes számban és névelő nélkül. A ~ szót a szokásos (szinoptikus) és a János hatását tükröző (pl. 2Kor 11,24) jelentésen kívül még egy sajátos értelemben, vallásos fogalom neveként is használja: az ~, aki görcsösen ragaszkodik a mózesi törv.-hez (1Kor 9,20), de főleg Gal 2,14: a keresztényeket mondja Pál ~nak, akik ki akarnak tartani a törv. mellett. Következésképpen a ~ szemben áll a hellénnel v. a pogánnyal: olyan kifejezés, amely a személytől elvonatkoztatva a leglényegesebb, a tipikus mozzanatot emeli ki, v. negatív értelemben a Krisztustól való elfordulásra célozva, v. pozitív értelemben a törv.-hez való ragaszkodásra utalva, ami a ~t ~vá teszi. Izr. Pálnál ’Isten népe’, de az igazi Izr. már több mint a ® test szerinti Izr.
