újév ünnepe
újév ünnepe: Az ÓSz korából nem lehet biztosan kimutatni, ugyanakkor a későbbi zsidóságban olyan fontos szerepe volt, hogy a Misna (Kr. u. 2. sz.) külön traktátust szentel neki és az év egyik legnagyobb ünnepének tekinti. Az ünnep Tisri hónap 1-jére esett (® évkezdet). A fogság előtti időben – úgy látszik – a nagy őszi ünnep határozta meg az év kezdetét (Kiv 23,16; 34,22; ® sátoros ünnep), anélkül, hogy kifejezetten ~ként ülték volna meg (®Jahve trónra lépésének ünnepe). Még a MTörv-ben (16,13–15) is határozottan vidám aratási ünnepnek látszik, csak a fogság idejéből és a fogság utáni időből lehet – e hétnapos ünnepre előkészületül – engesztelő napként kimutatni (Lev 16,3–28; 23,26–32; Szám 29,7–11). A rítusok némelyike (® engesztelés napja) nagyon réginek hat. Ugyanez áll újhold napjának (® hónap) Tisri hónap 1-jén való megünneplésére is, amely a szt. ünnepi hónapot vezette be. A Lev 23,23–25 és a Szám 29,1–6 (mindkettő P) erre a napra nyugalmat, emlékeztető kürtölést, ünnepi összejövetelt és különféle áldozatokat rendel. A sófár (kosszarv) megfújása eredetileg a démonok elűzésére szolgált, most azonban Jahvét népére, Izr. népét Jahvéra kellett emlékeztetnie, ugyanakkor lehetővé tette Jahve királysága gondolatának az ünnep tartalmával való összekapcsolását is (vö. 23,21; Zsolt 47). De a rítusok nem mutatnak semmi jellegzetességet; az újhold napjára előírt rítusokon kívül leginkább a ® jubileumi évre vonatkozó rendelkezések járulhattak hozzá a későbbi szokások kialakulásához, de esetleg babilóniai hatással is számolhatunk (démonok elleni harc, sorsmeghatározás; ® Jahve trónra lépésének ünnepe, ®Marduk). Az apokrif iratok, Josephus Flavius és az ÚSz nem említik az ~t, ugyanakkor Kumránban megtartották (mindig szombatra esett). Philo Tisri hónap 1. napjával kapcsolatban egyfelől az újhold megünnepléséről beszél, másfelől a szt. ünnepi hónap megnyitásáról. Ennek megfelelően – a fiatal bikák feláldozását nem tekintve – kétszeres áldozatot mutattak be. „Csak egy bikát áldoztak fel, amelyiket a bíró kiválasztott, hogy az osztható kettősséggel szemben az oszthatatlan egységet hangsúlyozzák” (De specialibus legibus II,180). Itt egyértelműen összekapcsolódott Tisri hónap 1. napjának megünneplése az évkezdettel. Innen már csak egy lépés kellett a Misnában szereplő ~ig, amikor megfújták a kürtöt és olyan himnuszokat és más szövegeket recitáltak, amelyek Isten uralmát (Szám 23,21; MTörv 33,5; Zsolt 93,1; 24,7–10), könyörülő irgalmát és „megemlékezését” (Ter 8,1; Kiv 2,24; Lev 26,42 stb.), valamint azt ünneplik, hogy Isten megjelent Izr. fiainak a Sinai-hegyen és újra meg fog jelenni az idők végén (Kiv 19,16.19; Zsolt 47,6; 81,4; 98,6 stb.). Végül az ~hez kapcsolódott a világ teremtéséről való megemlékezés is.
