Sámuel könyvei
Sámuel könyvei, Sám: protokanonikus ósz-i történeti könyvek. I. Elnevezésük. A héb. kánonban Semuél néven 1448-ig egy kv.-nek tekintették, és a főszereplő Sámuelről véve a nevet, a ’korábbi próféták’ kv.-csoport 3. kv.-eként tartották számon. A LXX: két részre osztva a Kir-hez csatolták és Baszileión alfa, béta (’A királyságok 1. és 2.’) kv.-ének nevezték. A Vg átvette annyi változtatással, hogy királyság helyett királyt mondott; elnevezése Liber Regum 1–2. (Királyok 1–2. kv.-e) vagy Liber Samuelis 1–2. (Sámuel első kv.-e – 1Sám és Sámuel második kv.-e – 2Sám). Ezt vették át a nemzeti fordítások. – II. Keletkezésük idejét csak nagyon hozzávetőleg lehet meghatározni. Annyi bizonyos, hogy csak Kr. e. 926 után írhatták, mert az ország É-i és D-i részének megkülönböztetésére már a Júda és Izrael elnevezés szolgál (1Sám 18,16; 2Sám 2,9 kk.; 16,15 stb.), s ezt a jelentésüket ezek az elnevezések csak Salamon halála után, az ország kettészakadása után kapták. Mint terminus ante quem biztonsággal csak Kr. e. 587 jöhet számításba. A szerző meg van győződve arról, hogy: Dávid királysága örökké tart, tehát már nem érhette meg a bukását. A ~ által fölvetett irodalmi kérdésekre nehéz megoldást találni; az eddigi kísérletek közül egy sem talált általános elismerésre. Azt rendszerint elismerik, hogy a mű több egység összeillesztésének köszönhető, de hogy ezek milyenek, mekkora terjedelműek voltak és hogyan szerkesztették őket össze, abban eltérnek a vélemények. Némelyek úgy vélik, hogy a Pentateuchus alapjául szolgáló iratok ~ben is föllelhetők. Gyakran föltételezik az egész mű deuteronomikus átdolgozását. – 1. Az biztos, hogy mindkét kv. keletkezésekor voltak már régebbi följegyzések, s ezeket a szerző föl is használta. Dávid főembereinek listája 2 helyen szerepel (8,16–18 és 20,23–26). Ennek az lehet az oka, hogy az adatok némileg eltérők. Ugyanígy kétféle magyarázatot kapunk a „Saul is a próféták közt van” mondás eredetére nézve is (1Sám 10,11 és 19,24). De elsősorban a királyság megalakulásának bemutatása tükröz kétféle felfogást. Az egyik szerint (8,1–22; 10,17–25; 12,1–25) a nép, amelynek nem tetszett Sámuel fiainak magatartása, más népek példájára hivatkozva királyt kívánt. Sámuel ezt elpártolásnak tekintette Jahvétól, aki Izr. egyetlen királya. Csak Istentől kapott utasításra vállalkozott a nép kívánságának teljesítésére. Micpában Sault sorsvetéssel választották meg királynak. A másik, minden bizonnyal régebbi forrás (9,1–10,16; 10,26–11,15) szerint Saul az elbitangolt nőstény szamarat keresve került Sámuelhez, aki Isten szavára kente föl fejedelemmé, hogy Izr.-t kiszabadítsa a filiszteusok hatalmából. Saul Isten Lelkének ösztönzésére megsegítette Jábes lakóit az ammoniták ellen, és Gilgalban a nép tette meg királynak. – A kv.-ek szerkezetében is mutatkoznak törések. A 10,8 a 13,7–14 összefüggésébe tartozik. Dávid kérdése (2Sám 9,1) és Simi elítélő megjegyzése (16,8) leginkább úgy volna érthető, ha a Saul utódainak kiirtásáról szóló beszámoló (21) megelőzné. A 3,18 egy jövendölésre hivatkozik, amelyet a kv. nem tartalmaz. Az utolsó fejezetek (21–24) nem egységesek. Részint olyan eseményekről tudósítanak, amelyek Dávid uralmának első idejében zajlottak le, és így függeléknek látszanak. – 2. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mű e kisebb következetlenségek ellenére is egységes, fölépítése céltudatos, és nemcsak az időrendet vette tekintetbe a beszámoló szerzője, hanem a belső összefüggésekre is ügyelt. Kettős elbeszélések esetében a másodikat az új összefüggésnek megfelelően értelmezte, ahova beillesztette (vö. pl. 1Sám 11,14 és 10,24). Minden egyes f. megfogalmazása tetszetős. A szerző a műben szereplő sokféle embert általában lebilincselő elevenséggel állítja az olvasók elé. Még ha listaszerű felsorolásokat közölt is, beiktatott szembeötlő vonásokat (2Sám 8,1–14; 21,15–22; 23,8–39). Ez az egész műre jellemző elbeszélő művészet ellene szól annak, hogy ~t egyszerűen szerkesztői munka gyümölcsének tekintsük; ehelyett „szerző”-t kell föltételeznünk, aki – ha forrásokból merítette is anyagát – a mű szerkezetét maga dolgozta ki, és a nyelvi megformálás is neki köszönhető. – 3. A Biblia más kv.-eihez hasonlóan ~ is tartalmaznak olyan részeket, amelyeket a kész műbe kiegészítésül szőttek bele (1Sám 6,15.17 kk.; 9,9; 2Sám 1,18; 4,4; 13,37; 14,25–27). Ezek a betoldások korai időbe nyúlnak vissza: a régi fordítások már tartalmazzák őket. 1Sám 17 és 18: a betoldások nagyon jelentősek. A LXX rövidebb, egységesebb és folyamatosabb leírást tartalmaz. A maszoréta szöveg tele van ismétlésekkel, átfedésekkel; ezek zavarják az elbeszélés menetét és részben más irányba viszik az események lefolyását (vö. 17,55–58 és 16,17–23; 18,20 és 17,25). Föltehető, hogy Dávid egy akkor még ismert törtéből valók, innen kerültek bele ~be, de csak akkor, amikor a Biblia kv.-einek szövegét már olvasták. Így lehet megérteni, hogy abból a kéziratból, amelynek alapján a LXX Egyiptomban készült, hiányoztak. – III. Tartalmuk. ~ a bírák korának utolsó idejéről és a királyság kezdeteiről számolnak be. Azt az időtartamot, amelyet ~ az ezredforduló táján átfognak, nem lehet pontosan meghatározni. A mű 3 részre tagolódik. Az első rész (1–12) egyrészt Éli papról és fiairól szól, akiknek bűne vereséget, halált és a szövetség ládájának az ellenség kezére kerülését vonta maga után, másrészt Sámuelről, aki gyermekkorától fogva a szentélyben szolgált és kinyilatkoztatást kapott Istentől, majd Izr. bírájaként irányította népe sorsát, a királyság bevezetésével pedig új korszakot nyitott Izr. tört.-ében. – A második rész (13–31) Saul tört.-ét öleli fel. Saul a biztató kezdetek után csalódást okozott, és Isten elvetette, s Dávidot jelölte ki utódjául. Dávid fiatalon Saul udvarába került, de csakhamar fölébredt Saulban a féltékenység; emiatt arra kényszerült, hogy elmeneküljön és egy ideig a pusztában húzza meg magát. Saul halálával szabad útja nyílt az uralomra. – A harmadik fő rész (2Sám) Dávid királyságát mutatja be. Nagyságát tanúsítják a győzelmek, a királyi hatalom megszilárdítása, az ország megerősítése és belső megszervezése, valamint Dávid vallásossága és ennek jutalma. Ugyanakkor az igazsághoz híven Dávid hibái, gyengeségei is elénk tárulnak. – A művet néhány függelék zárja. Az utolsó Dávid egyik élményéről szól, amely a Templom tér megszerzésére indította. ~ Dávid haláláról már nem számolnak be.
