félelem
félelem: Az ÓSz népe sokféle bajtól félt (vö. pl. Jób 5,21). Lótnak (Ter 19,31) v. Jákob fiainak (42,35) a félelme még elég meghatározatlan, inkább csak a létbizonytalanságból fakad, nem mitikus, nem „páni” (vö. Zsolt 91,5). A haláltól való ~ különösen nyomasztó, egész életében súlyos igaként nehezedik az emberre (Sir 40,1–11); az ember életét a természeti erők (Jón 1,5), az állatok (Ám 9,3) és az ellenség (Zsolt 55,4 kk.; MTörv 7,19) veszélyeztetik, ezek tehát félelmet keltenek az emberben. A bizonytalanság szintén forrása lehet a ~nek; így Saul kísérője is félt beledöfni Saulba a kardját (1Sám 31,4); s Gedeon embereinek egy része is ezért fordult vissza (Bír 7,3). A ~nek lehet olyan oka is, amely még a halálnál is rosszabb (Sir 26,5 kk.); így a rabszolgaság (Ter 43,18) v. a rossz asszony (Sir 26,5 kk.). De kelthet félelmet a tél (Péld 31,21) v. az egyenetlen, kitaposatlan út is (Préd 12,5; Iz 7,25). Ami alkalmat adhat az összeütközésre, az szintén oka lehet ~nek, szorongásnak; ezért nem tárta Nehemiás a király elé a hazatérés kérdését (Neh 2,2), s ezért nem mondta el Sámuel Élinek a hallottakat (1Sám 3,15). Ilyen értelemben véve a ~ összefonódik a szégyenkezéssel, s bizonytalanságba (Bír 8,20), féltésbe, tapintatba megy át (2Sám 12,18). Innen már csak egy lépés, és a tiszteletnek adja át a helyét a szülők iránt (Lev 19,3), az öregek iránt (Jób 32,6–7). Ahol főleg a hatalomtól kellett félni (Dán 1,10), a ~ tekintélytiszteletté fejlődött (Józs 4,14). – A megfélemlítés szándékos is lehetett (Neh 6,9); Jahve is ~mel töltötte el Izr. ellenségeit (MTörv 2,25). Ugyanakkor a ~ kiváltott egyfajta magatartást: Mózes menekült (Kiv 2,14–15), Saul nem áldozta föl a zsákmányolt állatokat (1Sám 15,24), a nép levonult Egyiptomba (2Kir 25,26). A ~nek hanyagság is lehet a következménye: Kánaán azonnali meghódításának elmulasztása, annak ellenére, hogy Jahve bátorította népét (MTörv 1,19–33: ne félj). Ez a formula Isten segítő szándékának és hatalmának jele, s arra utal, hogy Ő hű a szövetséghez, megtartja ígéretét. Erről biztosítja tehát Ábrahámot (Ter 15,1), Mózest (Szám 21,34) és a száműzötteket (Iz 51,7), mielőtt feladatot bízna rájuk. Emberek olyan valamire biztatnak azzal, hogy ne félj! más embereket, amitől v. aminek a következményétől azok előzőleg féltek (1Sám 28,13; 2Sám 13,28). Szolgálhatott ez a kifejezés megnyugtatásul is (Ter 35,18: szülés alkalmával; 1Sám 4,20) v. egyszerűen a bizalom fölkeltésére, bármilyen élethelyzetben (Bír 3,11; 2Sám 9,7). ® istenfélelem.
