fejtető
fejtető, feje búbja: Költői szövegekben párhuzamban áll a fejjel (Ter 49,26; MTörv 33,16; Zsolt 7,17 stb.). Közkeletű kifejezés: „a lába ujjától a feje tetejéig” (MTörv 28,35; 2Sám 14,25; Jób 2,7: tetőtől talpig). Metaforában: Izr. feje teteje (Jer 2,16).
