SZŐLŐHEGY (KERT).
SZŐLŐHEGY (KERT). Palesztina talaja kezdettől fogva igen alkalmas volt szőlő telepítésére (4Móz 13,21.24). A szőlőt rendszerint fallal vagy sövénnyel vették körül tolvajok és állatok ellen (4Móz 22,24); torony állt benne a csősz számára (Mk 12,1), továbbá sajtó, azaz lapos kőbe vájt mélyedés, és edény, amelybe a kipréselt must folyhatott (Ézs 5,1–7; Mt 21,33–41); a böngészést (mezgérelést) a szegényeknek engedték át (3Móz 19,10); a bort kecskebőr tömlőkben (Mt 9,17) vagy nagy cserépkorsókban tartották; a szőlőt vagy frissen ették, vagy lekvárnak főzték, vagy mazsolává szárították (1Sám 25,18), vagy bort készítettek belőle; olykor a szőlő húsát kádban vízzel keverték és úgy erjesztették, hogy ecetet vagy kisebb alkoholtartalmú bort nyerjenek (Zsolt 69,22; Mt 27,48); a szőlőt minden hetedik évben »pihenni« hagyták (nem munkálták meg) (2Móz 23,11; 3Móz 25,4); a bor átvitt értelemben a jólét és békesség jelképe (1Kir 4,25; Mik 4,4; Zak 3,10); a szőlőskert Isten népét, Izráelt jelképezi.
