DÁVID
DÁVID (szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember). Izráel legnagyobb és legkedveltebb királya, életét 1Sám 16,1–1Kir 2,11-ben, továbbá 1Krón 11,29-ben és nagyon sok zsoltárban találjuk leírva. A betlehemi Isai legkisebb fiaként Kr. e. 1040-ben született Betlehemben (1) (2Sám 5,4; 1Sám 16,10–11); apja juhait őrizte (1Sám 16,11; 17,34–36); Sámuel (1) királlyá kente (1Sám 16,13); Saul (1) király előtt hárfázott (1Sám 16,18.23); megölte a filiszteusok erős bajnokát, Góliátot (1Sám 17,45–51); bensőséges barátság kötötte össze Jónatánnal (2), Saul fiával (1Sám 18,1–3); Saul féltékenységből megpróbálta megölni (1Sám 18,12–15.28–29; 19,1); ez arra kényszerítette, hogy bujdosó harcossá legyen (1Sám 19,11; 21,10); Gátba menekült, a filiszteusokhoz (1Sám 21); majd Adullám barlangjába (1Sám 22); Abjátár és még mások, akik Saullal elégedetlenek voltak, csatlakoztak hozzá (1Sám 22,2); Saul elkeseredetten üldözte (1Sám 23; Zsolt 7,5; 1Sám 26). Saul halála után Kr. e. 1010-ben Júda törzse Hebronban (1) királlyá választotta (2Sám 2–4); Kr. e. 1003-ban Izráel valamennyi törzse királyának ismerte el (2Sám 5,1–5; 1Krón 11,10; 12,38). A filiszteusok fölött aratott győzelme után (2Sám 5,18–25) elfoglalta Jeruzsálemet a jebuzeusoktól, és a várost Izráel szellemi központjává tette azzal, hogy a frigyládát odavitette (2Sám 6; 1Krón 13; 15,1–3); megszervezte az istentiszteletet (1Krón 15–16), minden oldalon kiterjesztette birodalma határait (2Sám 8; 10; 12,26–31); megtervezte a templom építését (2Sám 7; 1Krón 17; 22,7–10); gondjai és problémái voltak tulajdon családjában (2Sám 12–19; 1Kir 1); súlyosan vétkezett Betsábéval, egy más férfi feleségével (2Sám 11,1–12,23; Zsolt 51); harcolt a filiszteusok ellen (2Sám 21,15–22); végül Salamont rendelte utódjául (1Kir 1–2); meghalt negyven évi uralkodás után 70 éves korában (2Sám 5,4; 1Krón 29,27); 73 zsoltárt írt; Jézus őse (Mt 1,1; 22,41–45).
