Zürichi-tó,
Zürichi-tó, 40 km. hosszu, 1-4 km. széles és 888 km2 területü, félhold alaku tó St. Gallen Schwyz és Zürich kantonok közt. A Hurdeni-földnyelv és az ezt a rapperswili félszigettel összekötő, 1 km. hosszu vasúti töltés a tavat két egyenlőtlen részre osztja: a felső tóra, amelyet a Jóna és a Wäggi-völgyi Aa táplál meg a tulajdonképeni Z.-ra, amely csaknem egészen Zürich kantonban fekszik. A felső tó vize világos-zöld, a Z.-é pedig, a melynek 143 m.-nyi a legnagyobb mélysége, kékes-zöld. Aránylagos csekély mélységénél fogva a tó néha-néha (igy 1830. és 1880.) egészen befagy, mig a felső tónál ez sokkal gyakoribb. Mindkét tónak partjai kevéssé tagozottak. Szigete csak kettő van: az Ufnai (l. o.) és a Lützelau. Mig a csendes, részben náddal benőtt felső tó a Schwyzi és Thuri Alpok ágai közé van szorítva, a Z. környéke dombos. Jobbról a Pfannenstiel lánca (853 m.), balról az Etzelnek 500-800 m. magas nyulványai fogják körül. Az erdős hegyhátak szelíden ereszkednek le a tó partjára, a lejtőket szőllők, gyümölcsösök, szántóföldek és rétek takarják, a partokon pedig helységek, kastélyok és villák váltják fel egymást. Dél felé szép időben a Glärnisch, Tödi, Scheerhorn stb. havas csúcsai látszanak. A tavon gőzösök is járnak. A Z.-ban (Meilen mellett) 1854. fedezték fel az első cölöpépítményeket. V. ö. Escher, Beschreibung des Züricher Sees (1892).
