Zug
Zug (Zoug), 1. svájci kanton, Zürich, Schwyz, Luzern és Aargau közt 239 km2 területtel. DK-i részét a Rossbert s a Hohe Rhonen takarják; ÉNy-i része dombokkal fedett termékeny fensík. Az ÉK--i határon folyó Sihlen és az ÉK-i határul szolgáló Reusson kivül a Lorze az egyedüli folyója, amely az Ageri-tóból a Zugi-tóba és a Reussba folyik. Területéből 195 km2, azaz 81,2% termékeny föld és pedig 40 km2 erdő, 155 szántóföld, kert, rét vagy legelő. A terméketlen területből 34 km2 esik a tavakra. A fő keresetforrások az alpi gazdálkodás, földmívelés, állattenyésztés és az ipar. A gabonatermelés nem fedezi a lakosság szükségletét; bor is kevés terem, de annál több a gyümölcs. Az állattenyésztés adatai: 577 ló, 10 437 szarvasmarha, 2104 sertés, 749 juh, 721 kecske és 2642 méhkas. A lakosok száma 1880-ban 22 994, 1888-ban 23 029 (11 190 férfi), 1 km2-re 96; köztük 1372 evang., 17 izraelita, a többi epdig r. kat.; anyanyelvre nézve pedig 22 749 némt, 125 francia, 120 olasz és 16 román. A születések száma 1892-ben 551, a házasságkötéseké 174 és a halálozásoké 417. Az ipar, amelynek fő ágai a kondenzált tej készítése, a pamatfonás és szövés, selyemszövés és papirosgyártás, a lakosok 40%-át táplálja. A külkereskedelemben az export fő cikkei: a fa, gyümölcs és a gyümölcs-szesz. Az 1894 jan. 31-ről keltezett alkotmány demokratikus-képviseleti fakultativ népszavazással és indítványozó joggal. A kanton-tanács (73 tag) a törvényhozó, a kormány-tanács (7 tag) a végrehajtó hatalom; ennek elnöke Landamman címet visel. A kanton minden 11 községének van békebirája, a felső biróságok a kantoni és a felsőbb törvényszék. A tanintézetek: a kantoni iskola (gimnázium és ipariskola), a tanítóképző, a Minerva kereskedelmi és technikai magánintézet, népiskolák meg kisdedóvók. 1890-ben a kanton bevétele 346 000, kiadása 387 000 frank. Az államadósság 66 000, a kanton vagyona pedig 350 000 frank.
2. Z., az ugyanily nevü kanton fővárosa, 20 km.-nyire Luzerntől a Lugi-tó alsó végében, 428 m-nyi magasban, vasút mellett, (1888) 5120 lak., pamutszövéssel, email-, fémáru-, dohány-, szivar-, szappan- és gyertyagyártással, fürészmalommal és jelentékeny mesterséges haltenyésztővel. A nagyobbára tekintélyes úri házakból álló, hatalmas őrtornyokkal ellátott város legjelentékenyebb épületei a kapucinus-templom Calvaert egy szép oltárképével; a gót Osvát-templom Deschwanden által festett és az utolsó itéletet ábrázoló képpel meg gazdag egyházi kincsekkel; a városon kivül a Szt.-Mihály-templom megtekintésre méltó sírkerttel; a renaissance-ízlésü kantoni kormányzói palota; a késői gót városháza szép gót ülésteremmel, városi régiséggyüjteménynyel, történelmi muzeummal és zsákmányul ejtett fegyverek tárházával. A tó partján, a tó hullámai által alámosott területen 1435. két utca, 1594. néhány ház és 1887 jul. 5-én 8000 m2 terület (35 épülettel) a tóba sülyedt, és több emberélet is elveszett.
Ámbár a Zugi-tó É-i partján talált cölöpéítmények azt bizonyítják, hogy e vidék korán be volt népesítve, a tulajdonképeni történelem csak a XII. sz.-ban tesz róla említést, amidőn is birtoka a lenzburgi grófokról a Kyburgiakra szállott, 1264. pedig a Habsburgokra. 1352-ben a svájci szövetségesek szállották meg és szövetségükbe fölvették. Az uralkodó osztályt ekkor Z. városa, Menzingen, Ageri és Baar községek alkották. Az 1789-iki helvét alkotmány az új, Waldstätten kantonhoz csatolta, de az 1803-iki év önállóságát visszaadta. Lakosság mindig konzervativ hajlamokat mutatott. A reformáció korában mindig a katolikusok oldalán harcolt. 1845. a Sonderbundhoz csatlakozott, amiért is 1847. a szövetséges csapatok megszállották. 1848., 1872. és 1874. azok sorába állott, akik a szövetséges alkotmány szabadelvübb irányban módosíttatott: az indirekt bővítették. V. ö. Stadlin, Geschichte u. Topographie d. Kantons Z. (3. köt., Luzern 1819-24); Reanud, Beitrag zur Staats- und Rechtsgeschichte d. Kantons Z. (Pforzheim 1847); Staub, Der Kanton Z. (1869); Kaiser; Illustrierter Führer durch Z., Stadt u. Kanton (Zürich).
