Zlamál
Zlamál Vilmos, orvostanár, szül. Morsitzon (Morva) 1803., megh. 1886 nov. 11. Tanulmányait Kremsierben és Bécsben végezte. Mint katonaorvos 1833. a bécsi állatorvosi tanintézethez vezényeltetett, hol az állatorvosi tanfolyamot elvégezvén, a temesvári hadtestparancsnokság alá tartozó határszéli ezredek állategészségügyének vezetését vette át. 1838. országos állatorvossá neveztetvén ki, tevékeny részt vett a keleti marhavész leküzdésében. 1843-ban egyetemi nyilvános rendes tanárrá neveztetett ki az állatjárványtani tanszékre és midőn 1848. az állatorvosi iskola önállósíttatott, itt a belgyógyászatot és a járványtant tanította. 1867 óta a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumban osztálytanácsosi minőségben mint szakreferens működött, nyugalomba vonulása után pedig a vaskorona-rendet és a magyar nemességet kapta morvai előnévvel. Számos magyar és német nyelven megjelent értekezésein kivül fő munkája: Részletes állatkór- és gyógytan (Budapest 1887).
