Zivatar,
Zivatar, égi háboru, a meterologiai tünemények közül az, melynél a természeti erők hatalmas módon megnyilatkoznak, ugy hogy az embert bámulatra és rettegésre ragadja. A mitologiában a villám félelmetes fegyverét mindig a legtöbb isten kezében találni s efféle szók, mint isten haragja, isten itélete, isten nyila szintén a magyar mitologiából maradtak fenn. A Z. közismeretes tüneménye a légköri elektromosságra vezethető vissza, jóllehet ez utóbbi keletkezése még teljesen kiderítve nincsen. A felhőknek egyik sajátos alakja, az u. n. zivataros felleg, mely alul kékesszürkének látszó gomolyfelhő-tömegből áll, szabad elektromossággal bir, s ez megosztólag hat a környezet elektromos állapotára. Ez által a közelében levő tárgyakban, más felhőben avagy földi tárgyakban, az ellentett elektromosság a zivatar felhő felé gyülemlik össze, mig az egynemü tőle távolodni kényszerül. Ha a zivataros felhő és a környező tárgy két ellentett elektromossága között a feszültség oly nagy, hogy a közbeeső légréteg ellenállást legyőzni képes, akkor bekövetkezik a kisülés, fény- és hangtani jelenség, azaz villámlás és mennydörgés kiséretében. A villám és az elektromos szikra azonosságát kimutatta Franklin 1752., kis vascsúcscsal ellátott sárkányt egy zivataros felhőbe zsinegen felbocsátott és kinek sikerült, miután a zsineg az esőtől megázott, annak alsó végéből oly szikrákat húzni, aminőket az elektromos gépen is előidézni lehet.
A Z. rendes kisérője az eső (zivataros eső), mely rövid záportól pusztító felhőszakadásig fokozódik s nem ritkán a jégeső, meg a viharos szél; a havazás Z. mellett éghajlatunk alatt szokatlan s csak az Adria mellékén magas emelkedésü helyeken, mint Fuzinén fordul elő gyakrabban. Budapesten az utolsó években, 1879 febr. 23. észleltek Z.-t jégesővel. A mérsékelt égövben a Z.-ok jobbára nyáron vannak, Európa északi partjain azonban télen is. Nálunk a délutáni órákban gyakoriabbak, mint az éjjeli v. reggeli órákban. Legszabályosabban ismétlődnek a két passzát közötti övben, hol a nap bizonyos szakában pontosan beköszönt a Z. A trópusokban a Z.-ok egyáltalán legerősebbek és leggyakoriabbak. Gyakoriságuk az egyenlítőtől a sarkok felé folyton csökken; a legészakibb pont, ahol Z.-t észleltek, a nyugati Spitzbergákban van. Vannak aztán vidékek, hol a Z. teljesen hiányzik, igy a sark körüli vidéken, valamint Ázsia és Afrika sivatagjain.
Azon körülmény, hogy a légnyomás, hőmérséklet és felhőzet napi periodusa egybe esik a Z.-éval, arra mutat, hogy Z. ott keletkezik, hol meleg, páradús levegő felszálló légáramlatban emelkedik. Z. előtt a hőmérséklet maximumára emelkedik, az idő csendes és tikkasztóvá lesz, a barométer is a relativ nedvesség minimumára süllyed, Z. után pedig beáll a lehűlés, a légnyomnás és nedvesség növekedik, a szelek megélénkülnek. Mohn szerint kétféle Z.-t különböztetnek meg: a) olyat, mely a depressziót útjában elkiséri, aminők a téli Z.-ok mind s azok, melyek magasabb földrajzi szélesség alatt előfordulnak, és b) melegségi Z.-t, mely nyáron az erős inzoláció által előidézett felszálló légáramlatban keletkezik, többnyire lokális természetü és az időjárást csak átmenetileg változtatja meg. Újabban Z. észelelő hálózatokat létesítettek, hogy a Z.-ok húzódási irányát és sebességét tanulmányozzák, igy Norvég-, Svéd-, Francia-, Porosz- és Szászországban, továbbá Bajorországban, hol azt Berold nagy körültekintéssel szervezte. Hazánkban külön Z.-hálózat önkéntes megfigyelőkkel a meteorologiai intézetben létesült. 1896., jelenleg mintegy 800 megfigyelővel rendelkezik. A Z.-ok statisztikája csak a jelenben készül, azért a földgömbön való eloszlásukról és gyakoriságukról még csak fogyatékos ismereteink vannak.
Magyarország néhány helyéről a Z.-ok havi és évi átlagos számát az 1874-88-iki észlelések alapján a következő összeállításban közöljük:
A villámnak
Arago szerint három alakját szokás megkülönböztetni: 1. A vonalas villám, mely a legközönségesebb és az elektromos gép szikrájához hasonlít, zeg-zúgos alaku fő sugarait és kisebb elágazókat mutat. Alakja alkalmasint a légrétegek különböző vezetőképességéhez alkalmazkodik. 2. A felületvillám egy-egy zivataros felhő nagyobb terjedelmü felvillanásában mutatkozik. 3. A gömbvillám gömbalaku és aránylag lassan halad, nyomában nagy pusztításokkal. Magyarázata még ismeretlen, annyit azonban tapasztaltak, hogy nem lép fel egyedül, hanem a másik két alak kiséretében. Ha a villám elektromos felhőből a földre ugrik, azt mondják, hogy beütött (villámcsapás, mennykőcsapás). Magas tárgyak, kivált ha jó vezetők, leginkább ki vannak téve a villámütésnek, azért nem tanácsos magas fák alatt menedéket keresni a villám elől. Hatása abban nyilvánul, hogy meleget fejleszt, könnyen gyúló anyagokat gyujt, fémeket olvaszt, folyadékot elpárologtat és a rossz vezetőket összerombolja. Embert v. állatot érve, halált is okoz. Van még az u. n. száraz villám, mely nem gyujt s csak romboló hatása van. Ha a villám az ember közelében lecsap, akkor a test elektromossága megoszlik, a két ellentett elektromosság a villámlás alkalmával hirtelenül elválasztatik, a villámlás után pedig hirtelenül egyesül, ami az idegrendszert teljesen megrongálja, noha külsőleg semmi nyomot nem hagy. Ez köznyelven a mennykő szele.
Mennydörgés
a levegő hirtelen kiterjesztéséből származik, az elektromos kisülés alkalmával a melegfejlődés következtében és az azt követő hirtelen összehúzódásából. A hang terjedés sebessége kisebb lévén a fénynél, a villámot is előbb veszszük észre, mint a dörgést. A kisülési hely távolságát közelítőleg megkapjuk, ha a villámlás és dörgés közötti időt megfigyeljük; a másodpercek számát megszorozzuk 330 m.-rel. Ha a kisülés közelünkben történik, rendesen csak erős rövid csattanás hallatszik, a távolabb állók azonban hosszabb dörgést hallanak. Mig a villám tartama egy másodpercnek csak igen kis részét teszi, addig a dörgés több másodpercig, néha egy teljes percig is eltart, miközben a hang erőssége lökésszerüen többször meg is változik. Ezen sajátságos robajt a hang visszaverődésének a felhőktől v. földi tárgyaktól tulajdonítják. A távolság, melyre a dörgés még elhallatszik, aránylag kicsiny: 25 km.-nyi távolságban a legerősebb dörgés is csak gyenge mormogásnak hallatszik.
Villogás
az esti és éjjeli órákban észlelhető a szemhatár szélén. Ez nem egyéb, mint távoli Z.-nak villámlása, melyet még látunk, jóllehet a dörgés már nem jut el hozzánk. Mig ugyanis a dörgés körülbelül 21/2 mérföldön túl már elvész, addig a villám még 20 mérföldnyi távolságból is látható a szemhatáron, ha a villám föld feletti magassága 1800 m.-nek vétetik. Épületeknek villámütés elleni megvédésére szolgál a villámhárító (l. o.).
