Zirkon
Zirkon (ásv.), cirkonium-szilikát (ZrSiO3), gyakran egy kevés vasoxid tartalommal, mely szinét befolyásolja. Elemzésekor fedezte fel benne Klaprott a cirkoniumföldet. Négyzetes rendszerbeli oszlopos kristályokban és gömbölyded szemekben. Ritkán szintelen és vizstiszta (Zillerthal, Pfitsch, Leachi tó), többnyire barna, piros, de van sárga, zöld, szürke, sőt kék szinü is. Izzítva elszintelenedik vagy legalább is meghalaványodik; van átlátszó meg egészen átlátszatlan is. K. 7,5, fs. 4,4-4,7. A Z. gömbölyödött kristályokban különféle kőzetnek járulékos elegyrésze, de szemcsés mészkőben sem ritka. Norvégiában az u. n. Z.-szienitben 17 cm. hosszu kristályokban is találták; egyéb szienitben, bazaltban, gránitban, porfirban, kristályos palákban elég gyakori, habár csak mikroszkópos kicsinységü kristálykákban. A legnagyobb és legszebb kristályok az Urálból kerülnek Miask vidékéről a miascitnak mondott gránitos kőzetből. A piros, vörösös-barna meg narancssárga szinü változatait, ha szépen átlátszók, drágaköveknek is megmunkálják és jácint (hyacinth) a neve. A mesterségesen izzítás által elszintelenített jácintnak kereskedelmi neve: jargon de Cejlon. Olaszországból származó Z.-okat neveztek régebben linkurnak. A Z.-hez nagyon hasonló ásvány az auerbachit Mariapolból (2ZrO2 + 3SiO2).
