Zimándy
Zimándy Ignác, kat. plébános, termékeny egyházi iró, szül. Radosócon (Nyitra) 1831 ápr. 26. Középiskolai tanulmányait Szakolcán, Nagyszombatban és Pozsonyban végezte. Az egyházi pályára lépvén, a pannonhalmi Szt.-Benedek-rendben három évet töltött, innen a székesfejérvári egyházmegye papnövendékei közé fölvétetvén, a teologiát Székesfejérváron végezte és 1856 aug. 17-én pappá szentelték. Káplán volt Kis-Torbágyon és Török-Bálinton, később a budai reáliskolában hittanár. Ez időben a bölcselet és egyetemes történelemből középiskolai oklevelet szerzett. Erre tanár lett a pozsonyi főgimnáziumban. 1867. miniszteri biztos Besztercebányán, azután ismét tanár Pozsonyban. 1868. szentszéki ülnök és egyházmegyei tanfelügyelő, 1872. törökbálinti plébános, hol mint ilyen mai napig is működik. Az 1884-iki ülésszakban a szenici választókerület országgyülési képviselője. Plébániáján apácazárdát, iskolát építtetett és számos jótékonycélu alapítványt tett. Irodalmi munkássága: számos röpiraton kivül 14 éve szerkeszti az Ébresztő Hangokat, melyekből eddig 14 kötet jelent meg s melyek a napirenden levő egyházpolitikai és más kérdéseket fejtegetnek. A Szt.-István-társulat tudományos és irodalmi osztálya tagjának választotta.
