Zanót
Zanót (növ., Szerbországban és a Szerémségben zanovjet v. zanovet, eltérő irással zonath, Cytisus L.), vitorlásvirágu cserje v. kis fa (aranyzápor), 40 faja (hazánkban vagy 25 eltérés), az óvilágban, kivált a mediterrán vidéken meg a Kanári-szigeteken terem. A hazaiak a száraz pusztán, meg a környező dombos vidéken régibb jellemző cseplye vegetációt alkotnak. Levele hármas, virága sárga, de virágzata különböző, egy fajé kétféle (gömb, fürt) is lehet; hüvelye hosszas v. szálas, gyakran bolyhos, a délibb fajoké kopasz is. Valamennyi faj magvának alkotórésze a cytisin O20H27N3O, kellemetlen keserü és csípős ízü. Szintelenül s szagtalanul kristályosodik, ilyenkor is keserü, gyengén maró ízü, könnyen oldható és szublimálható, erős alkáli módjára hat, többnyire szétfolyó sókat alkot és mérges. A C. hirsutus L. egész 1,3 m. magas, szőrös, virágzata fürt, hüvelye gyakran kissé görbült, szőrös. Európa közép és déli tájain, bokros helyen terem. Hazánk nyugati részén a C. supinus L. nevezetes, mely tavaszkor fürtösen, nyáron ugyanaz a tő fejvirágzattal nyílik. Valamennyi faját kertbe is ültetik. Hazánkban kiváló Z.-bokrai vannak, melyek az országon kivül alig nőnek. C. millennii Borb., C. Heuffelii és C. Rochelii Wierzb. A kerti fajok közül nevezetes a C. sessilifololius L vesszőforma ágakkal, kurtanyelü v. nyeletlen levéllel, Olaszországból és Dél-Tirolból, a magyar C. albus Hacq. fehér virággombbal, a C. purpureus Scop., Olaszország északi részéről, Krajnából stb., levele többnyire meztelen, virágfürtje piros. A C. subpurpureus Borb., a C. alpinus és C. purpureus fajvegyüléke. V. ö. Kerner, Abhähgigkeit der Pflanzengestallt von Klima und Boden (Innsbruck 1869), amelyben a Z. csöves kelyhü (Tubocytisus DC.) fajait monográfiailag ismerteti; Braun A., Sitzungsberichte der Gesellschaftsnaturforschender Freunde (Berlin 1873); Simonkai, Magyarország és környékének Z.-jai (Budapest 1888).
