Zálogjog,
Zálogjog, az a dologi jog, melynél fogva a hitelező követelésének biztosítására adott dologból kielégítést szerezhet akkor is, ha az időközben másnak tulajdonába ment is át (l. Dologi jogok). A Z. alapulhat szerződésen, birói határozaton v. törvényen; ehhez képest van szerződéses, végrehajtási és törvényes Z. A Z. tárgya szerint van ingó (kézi) és ingatlan vagy jel-Z. (l. Jelzálog és Kézi zálog). Az 1848 előtti magyar magánjogban a gazdasági élet fejletlen volta a Z. terén a zálogbirtok jogi rendszerét hozta létre, mely abból állott, hogy az adós ingatlan birtokát hitelezőjének birtokába és használatába bocsátotta. A birtok haszna tehát itt a kölcsön használati díjának volt egyenértéke. Régente a zálogbirtok hiteles bevallás és törvényes bevezetés (legitima statutio) által volt átadandó, utóbb azonan e kellék elesett (1647. CXXV. t.-c.) s elégséges volt a felek magánegyezésével létrejött átadás. A zálogbirtokos a zálogbirtokot használhatta, mint zálogot elidegeníthette és a visszaváltáskor minden szükséges és hasznos beruházás megtérítését követelhette, viszont köteles volt a birtok hasznával járó minden terhet is viselni; ha pedig a kikötött zálogidő eltelt és a teljes fizetés felajánltatott, köteles volt a zálogbirtokot kibocsátani és ha kárt okozott, azt megtéríteni. A zálogbirtok törvényes feltételekhez volt kötve, ha ezekkel ellenkezőket kötöttek ki, azok hatálytalaníthatók voltak. Ehhez képest: a) az ősi jószágot 32 évnél hosszabb időre nem volt szabad zálogba adni; b) az első 32 év el nem telvén, azt más 32 évvel megtoldani nem lehetett; c) váltságul a kölcsönadottnál nagyobb összeg nem volt kiköthető; d) a megváltás előre be volt jelentendő s határozott időben foganatosítandó; e) ha új kölcsön adatott, azokra újabb zálogos évek voltak megállapíthatók. Ha a zálogbaadó vagy jogutódai a zálogbirtokot barátságos úton vissza nem válthatták, akkor azt keresettel követelhették. Ez a kereset zálogváltó vagy zálogkereset, zálogper. E pereket az ősiségi nyilt parancs záros határidőhöz kötötte. Az 1848 előtti magyar magánjog a mai jelzálogjoghoz hasonló Z.-ot is ismert, az u. n. betáblázását (l. o.).
A kereskedelmi törvény (1875. XXXVII. t.-c.) 301-308. §-aiban a kereskedelmi forgalom egyszerüsítése érdekében nevezetes könnyítéseket tesz az alakiságokon. Elég, ha az ingó dolog (bemutatóra szóló értékpapiros), mint kézi zálog a hitelezőnek egyszerüen átadatik, vagy ha forgatható papirosok hátirattal ellátva adatnak át; kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél elég, ha az adósnál maradt könyvek illető helyén jegyzik fel az elzálogosítást. A hitelezőnek ilyen eetben nem is kell pert indítania követelésének érvényesítése végett, hanem vagy közvetlenül adja el nyilvánosan (piaci, tőzsdei ár szerint) v. magánúton hiteles személy (királyi közjegyző) közbejöttével, vagy pedig a biróságtól kéri az eladásra való engedélyt. Még sokkal kevesebb alakiságot szabnak a váltó törvény (1876. XXVII. t.-c.) 106. és 107. §-ai a váltóbirtokosnak, aki zálogjogát magánúton érvéynesítheti. Természetes, hogy minden esetben a történtekről értesíteni kell az adóst, akinek a vételárfelesleget is ki kell adni.
