Ypsilantis

Teljes szövegű keresés

Ypsilantis (Hypsilantis), görög fanariota család, mely eredetét egész a Komnenosok családjáig felviszi. Sándor (szül. 1725.) dragomán (tolmács) volt a portánál, azután 1774-82. Oláhország hoszpodárja és törvénykövet is adott ki. Röviddel az osztrák-orosz-török háboru kitörése előtt 1790. másodszor is kinevezték oláh hoszpodárnak, de az osztrákok elfogták és a brünni Spielbergre vitték, hol egész a béke megkötéséig (1792) fogva volt. Visszatérvén Konstantinápolyba, magára vonta a porta gyanuját azzal a tervvel, miszerint a görög és török nép összeolvasztásából egy új és életrevaló nemzetet létesítsen. A szultán e miatt kínos halállal kivégeztette 1805-ben. - Fia Konstantin már mint ifju táplálta keblében Görögország felszabadításának eszméjét, de az összeesküvés kitudódott s Y Bécsbe menekült. A szultán ezúttal megkegyelmezett neki, mire Y. viszatért a török fővárosba, hol a porta dragománjává lett, majd 1799. Moldvaország, röviddel utóbb Oláhország hoszpodárjává neveztetett ki. Miután 1805. ezen méltóságtól megfosztatott, Y. Szt.-Pétervárra ment. 1806-ban 20 000 orosz katona élén vissza tért Bukarestbe, hol egy görög szabad csapatot szervezett, a szerbeket fellazítá s Görögország felszabadításához fogott. Azonban a tilsiti béke megakasztá működését s erre Oroszországban keresett menedékhelyet, mire a kormány Kijevben internálta, ahol 1816. meghalt. Öt fia közül a legidősebb, Sándor (szül. Konstantinápolyban 1792 dec. 12.) atyját 1805. Szt.-Pétervárra követte, hol 1809. mint tiszt a lovas testőrségbe lépett s az 1812-13-iki háborukban vitézül harcolt. I. Sándor cár 1814. kinevezte ezredessé, majd hadsegédév. 1817. vezérőrnagygyá lépett elő s egy huszárdandár parancsnoka lett. 1820. végén a heteria titkos szövetség élére állott s megkezdé forradalmi működését. Vladimireszku Tivadar már 1821., Y. tanácsa ellenére tűzte ki a felkelés zászlóját (mely mozgalom tulajdonképen az erőszakos bojtárok ellen volt intézve, de mit a legtöbben a török ellen irányulónak tekintettek), mire Y. kénytelen volt a heteriának segítségére sietni és csapataival Moldvába tört. A felkelők azonban vérmes reményeikben csatlakoztak; a felkelés a többi török tartományokban elmaradt s minthogy Metternichre és a szent szövetségre való tekintetből, Oroszország is ellenezte a felkelést, Y. hivei cserben hagyták vezérüket. 1821 jun. 19. Y. Dragasán kolostor közelében a törököktől megveretvén, fivérével Miklóssal Erdélybe menekült, hol a reakciónárius osztrák kormány által letartóztatva, Munkács várába, 1823. pedig Theresienstadtba (Csehország) záratott s csak 1827. orosz közbenjárás folytán nyerte vissza szabadságát, mire Verona jelöltetett ki számára tartózkodási helyül. Éppen Veronába készült, midőn útközben Bécsben 1828 jan. 21. meghalt. - Öcscse Demetriosz (szül. 1793 dec. 25.) orosz hadi szolgálatban tüntette ki magát; 1821. Sándor bátyja tanácsára Moreába ment, hogy ott a felkelés élére álljon. Ámbár Mavrokordatosz és pártja részéről sokféle kellemetlenségnek volt kitéve, mégis kiváló katonai érdemeire való tekintetből az első nemzetgyülésen Epidauruszban a törvényhozó testület elnökévé választatott. Miután 1822 folyamán Közép-Görögországban szép sikerrel harcolt a törökök ellen, oda törekedett, hogy a vezérszerepet a felkelésben a katonai párt kezeiben egyesítse. De terve nem sikerült s miután sokféle csalódáson ment keresztül, a magánéletbe vonult vissza. 1828. Kapo d'Istrias elnök a görög csapatok fölötti parancsnoksággal bizta meg keleti Görögországban. Y. azonban már 1831 okt. elbocsátását kérte s 1832 jan. 3. Bécsben meghalt. Az a Y. hercegi család, mely Eichhorn kastélyban (Brünn mellett) székel, ez utóbbinak fivérétől származik, Y. Gergelytől, ki 1835 jul. 12. elhalálozott.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT