Wosinsky
Wosinsky Mór, r. kat. pap, archeologus, szül. Tolnán 1854. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, a teologiát Pécsett végezte. Mint káplán csak három évig működött. 1880. plébánossá neveztetett ki Lengyelre, 1885. Závodra, 887-ben Aparra s 1894. Szegzárdra. Esperessé 1888 lett. Eleinte az egyházi irodalom terén működött, később európai, ázsiai s afrikai utazásairól irt útleírásokat, melyek közül Karcolatok dán- és svédországi utamról, valamint Keleti utam emlékei c. munkája két kiadást ért. Legtöbb érdemet a régészeti tudomány terén vívott ki magának. Lengyelen Apponyi Sándor gróf támogatása mellett nagyszabásu ásatásokhoz fogott s e majdnem tiz éven át folytatott lengyeli ásatásainak eredményét a m. tud. akadémia archeologiai bizottsága kiadásában megjelent Leletek a lengyeli őskori telepről c. kétkötetes munkájában irta le. Virchow Rudolf arra méltatta, hogy dolgozótársává szegődött, a m. tud. akadémia támogatásával megjelent: Das praehistorische Schanzwerk von Lengyel, seine Erbauer und Bewohner c. három-kötetes nagy munkájához, melyben az embertani részt tartalmazó függeléket Virchow, az előszót pedig Pulszky Ferenc irta. A külföldi régészeti szakirodalomban nincsen már újabb munka, melyben W. dolgozataira ne hivatkoznának. A lengyeli óriási prehisztorikus telep kiaknázása után egész Tolna vármegyét átkutatta, községről községre járva s ásatva. Kutatásainak eredményét: Tolna vármegye története az őskortól a honfoglalásig c. munkájának két vaskos kötetében publikálta. Régészeti irodalmi működésének elismerésül a m. tud. akadémia archeologiai bizottsága 1889. megválasztotta tagjává, 1890. a müncheni antropologiai társulat levező, 1891. a római árkádiai akadémia rendes tagja lett. 1895. Zichy Jenő gróf középázsiai expediciójában vett részt mint régész. Ugyanez évben Apponyi Sándor gróffal egyetemben felajánlotta millenáris alkotás gyanánt Tolna vármegyének nagy értékü gyüjteményét, s ezzel megalkotta Tolna vármegye régészeti muzeumát, melynek berendezését 1897. fejezte be. A régészeti irodalom terén magyar, német és francia nyelven megjelent kisebb-nagyobb dolgozatai örvennél nagyobb számra rúgnak.
