Woodburytipia
Woodburytipia (ejtsd: vudbörri-), fotográfiai dombornyomat, amely a krómzselatin azon tulajdonságáan alapszik, hogy miután a fény behatásának volt kitéve, melet vizben részben felolódik, részben feloldatlan marad, épp ugy mint a pigment-nyomásnál, vagy néhány heligráfos módszernél. Miután a fotográfiai negativ lemez alatt a krómzselatinréteg a fény hatásának tétetett ki, majd kimosatott és megerősíttetett, a nyert zselatindombormű segélyével (az által, hogy azt puha ólomlemezekbe belenyomják) fémből készült formát nyernek, amelyben a kép árnyékai bemélyednek s a megvilágított részek kiemelkednek. Ezt a fémmintát folyékony és szines zselatinnal töltik ki, papirost tesznek rá s egy sima üveg- és fémvédővel fedik be s aztán gyenge nyomásnak teszik ki. A zselatin megkeményedése után a papiros levehető, amelyen a zselatinkép rajta marad. Az egyszerüsített eljárásnál, az u. n. sztannotipiánál, gyengébb nyomás mellett a szelatin dombormű helyett egy kimélyített formát állítanak elő, amelyet szines zselatinnal födnek be, ez szolgál, cinnsztaniollal bevonva és keményítve, mint nyomóforma. A W.-t az olcsóbb fénynyomat kiszorította. V. ö. Husník, Die Heliographie (2. kiad. Bécs 1888).
