Wolff,
Wolff, 1. Agost, német festő, szül. Weinheimben 1842 ápr. 22. Eleinte aranyműves volt és vándorútján Nürnbergbe került, hol engedve hajlamának, a festészetre adta magát. Schack gróf megbizásából a régi velencei festők műveinek másolása végett Velencébe ment. Mintegy 10 év alatt 45 festmény után készített kitünő másolatokat, melyek a müncheni Schack-féle képtárban láthatók. Közöttük vannak: Giorgione castelfrancói Madonnája, a Pesaro-család Madonnája Tiziántól stb. Önálló művei is egészen a velencei nagymesterek hatása alatt készültek.
2. W. Albert, német szobrász, szül. Új-Strelitzben 1814 nov. 14., megh. Berlinben 1892 jun. 20. Berlinben Rauchnak volt tanítványa, két évet töltött Olaszországban, onnan hazatérve egy ideig még mestere vezetése alatt dolgozott, azután az önálló művek hosszu sorozatát alkotta meg, melyek azonban valamennyien arról tanuskodnak, hogy mindvégig hive amradt Rauch eszményi irányának. 1866 óta a berlini akadémia tanára. Legkiválóbb művei: a berlini nemzeti harcosemlék domborművei; Athene harcba vezeti a bajnokot (márványcsoport a berlini Schlossbrückén); IV. Frigyes Vilmos király szobra Königsbergben; Ernő Ágost király lovasszobra Berlinben; Az oroszlánnal küzködő lovas bronz-szobra a berlini régi muzeum előtt; a győzelmes csapatok bevonulását ábrázoló bronz dombormű a berlini győzelmi oszlop talapzatán; Bacchos és párduca márványcsoportja a berlini nemzeti képtárban stb. Tőle való Galilei szobra a magyar tud. akadémia épületén.
3. W. Drummond Henrik sir, angol politikus, szül. 1830 okt. 12. Malta szigetén nevelkedett és 1846. a külügyi minisztériumban nyert alkalmazást. 1858-ban eleinte Malmesbury, később Bulwer Lytton gyarmatügyi miniszternek, 1859-1864. pedig a jóniai szigetek kormányzójának titkára volt. 1874. beválasztották az alsóházba. 1880 óta Churchill Randolffal az u. n. negyedik vagyis ó-konzervativ pártnak vezére volt. 1855. Egyiptomba küldték, hogy az ország részére alkotmányt készítsen. 1886. szerződést kötött a szultánnal Egyiptomnak az angolok által való kiürítése tárgyában; csakhogy a szultán ezt a szerződést a döntő pillanatban visszautasította. 1888. a persa udvarnál lett követ, 1891. Rómániban, 1892. pedig Madridban. Művei: History of the Suez Canal (1876); Residence of Napoleon in Elba; Some notes of the past 1870-91 (London 1893).
3. W. Gyula, német költő, szül. Quedlinburgban 1834 szept. 16-án. Bölcsészeti és államtudományi tanulmányait Berlinben végezte, azután ávette atyja posztógyárát, 1869. megalapította a Harzzeitungot, részt vett mint tiszt az 1870-1871-iki német-francia hadjáratban, azóta Berlinben lakik. Munkái: Aus dem Eelde (csatadaok, Berlin 1871); Till Eulenspiegel redivivus (Detmold 1875, 21. kiad. 1889); Der Ratzenfänger v. Hameln (Berlin 1876, 55 kiad. 1889); Der wilde Jäger (1877, 56. kiad. 1889); Tannhäuser (u. o. 1880); Singuf (dalok, u. o. 1881, 18. kiad. 1889); Lurlei (u. o. 1886, 27. kiad. 1889); Die Pappenheimer (1889). Szinművei: Kambyses (u. o. 1877); Die Junggesellensteuer (u. o. 1877); Drohende Woken (u. o. 1878); Der Raubgraf (u. o. 1884); Das Recht der Hagestolze (u. o. 20. kiad. 1889). V. ö. Ruhemann, Julius W. u. seine Dichtungen (Lipcse 1885).
5. W. Károly Hermann, osztrák politikus, szül. Égerben (Csehország) 1862. Tanulmányait a prágai (német) egyetemen végezte, azután a Spamerféle lexikon szerkesztőségében dolgozott, majd a Deutsches Volksblatt szerkesztője lett. 1890 óta a pángermán Ostdeutsche Rundschau szerkesztője. 1897. Trautenauban a birodalmi gyülésbe választották, ahol mint Schönerer hive a szélsőségig küzdött a Badeni-kabinet ellen. Személyes sértés miatt Badeni miniszterelnök párbajra hivta ki W.-ot, melyben azonban maga sebesült meg (1897 szept. 25.), mig W. sértetlenül maradt. Midőn a német ellenzék obstrukciót alkalmazott, W. minden kitalálható módon akadályozta meg a provizórium tárgyalását és ő volt az első, kit Badeni és Abrahamovicz elnök rendőrök által, erőszakkal a teremből eltávolítottattak. Midőn másnap (nov. 27.) kizáratása dacára mégis megjelent, újra eltoloncolták és ekkor egyúttal letartóztatták. De a nov. 30-iki felkelés következtében egyelőre szabad lábra helyezték.
6. W. Vilmos, német szobrász, szül. Fehrbellinben 1816 ápr. 6., megh. Berlinben 1887 máj. 30. Fiatal korában a berlini királyi vasöntödébe került, majd Wihmannak volt tanítványa. Több évet töltött Párisban és Münchenben, hol az ércöntödéket tanulmányozta. Haza térve ércöntödét alapított Berlinben, amelyet azonban csakhamar átengedett öcscsének és egészen a szobrászatra adta magát. Különösen sikerültek állatszobrai és csoportjai, p.: Szelindek a kölykeivel; Kutyákkal küzködő vadkan a grunewaldi vadászkastélyban; Szarvasok nagy szobrai a putbusi parkban; A haldokló oroszlán a berlini állatkertben; Két szentbernáthegyi kutya megment egy hóba veszőt stb. Egyéb művei: Bach János Sebestyén mellszobra a berlini zeneakadémiában; Kugler Ferenc mellszobra; Lujza Henrietta választófejedelemné szobra Oranienburgban; Nagy Frigyes szobra Liegnitzben.
