Wolf,
Wolf, 1. Frigyes Ágost, német filologus, szül. Haynrodéban, Nordhausen mellett 1759 febr. 15., megh. Marseilleben 1824 aug. 8-án. 1779. tanító az ilfeldi tanítóképzőben, 1781. osterodei iskolai igazgató, 1783. tanár és igazgató a hallei pedagogiai tanintézetnél. Homeroshoz irt Prolegomenája az abban először hangoztatott nézet miatt, hogy a homerosi költemények több dalnoknak (homeridáknak) különböző verseiből lettek összeállítva, igen sok támadásnak volt kitéve. A hallei egyetem feloszlatása után 1807. Berlinbe ment, ahol nem sokára a tud. akadémia tagjának választották s az egyetemen előadásokat tartott. Jegyzetekkel ellátva számos óklasszikai munkát adott ki. Önálló művei: Geschichte der röm. Litteratur (Halle 1787); Grundriss zur griech. Litteraturgeschichte (u. o. 1787); Tetralogia dramatum graecorum (1787); Progr. ad loca Platonis (1790); Auct. ad animadv. et lect. Aristot. (1794); Prolegomena ad Homerum sive de operum Homericorum prisca et germina forma stb. (fő munkája, u.o. 1795); Briefe an Heine, eine Beilage zu den neuesten Untersuchungen über den Homer (u. o. 1797); Vermischte latein und deutsche Schriften (Halle 1802); Homeri et Homeridarum opera et reliquiae (Lipcse 1804); Erklärungen zu Platons Phädon (Berlin 1811); Litterarische Analekten (4 köt., u. o. 1817-20). Bukmannal együtt adta ki: Museum antiquitatis sturiorum (u. o. 1808-1811); Museum der Alterumswissenschaften (2 köt., u. o. 1807-10). Halála után jelentek meg: Consilia scholastica (1829); Encyclopädie der Philologie (Lipcse 1830); Vorlesungen über die Altertumswissenschaft (5. köt., 1831-35); Vorlesungen über die 4 ersten Gesänge von Homers Ilias (3 köt., kiadta Usteri, Bern 1831); Darstellungen der Altertumswissenschaft (Lipcse 1833); Ideen über Erziehung, Schule und Universität (Quedlinburg 1835). V. ö. Körte W., Lebend und Studien W.'s (2 köt., Essen 1833); Arnoldt, F. A. W. in seinem Verhältniss zum Schulwesen (2 köt., Braunschweig 1861); Varnhagen v. Ense, Zum Andenken an F. A. W. (Verm. Schriften, I. köt., u. o. 1875); Berways, Goethes Briefe F. A. W. (Berlin 1868); Volkmann, Geschichte und Kritik der W.-schen Prolegomena zu Homer (Lipcse 1874).
2. W. Keresztély báró, német filozofus és matematikus, szül. 1679., megh. 1754. Kézműves gyermeke, ki előbb teologiát, majd filozofiát és matematikát tanult s ennek révén korán érintkezett Leibnizcel, kinek ajánlatára 1707. kinevezték a matematika és természettan tanárává Halléba. 1723-27. I. Frigyes Vilmos megfosztja állásától és száműzi országából, a már akkor hires filozofus ellenségeinek amaz insztiuációjára, hogy W. az akarat szabadságát tagadja, tehát nem tartja büntetendőnek, ha a királynak valamely gránátosa megszökik a szolgálatból. Csak 1740-ben került ismét vissza II. Frigyes uralkodása alatt, ki egyik művét franciára fordította. 1745. a bajor választó fejedelem bárói rangra emelte. W. nem azok közé tartozott, kik új gondolatrendszerrel lökést adnak az emberi gondolkodásnak; ő Leibniz hive. Ő tette Leibniz rendszerét taníthatóvá, sőt általában ő indította meg Németországban a filozofia rendszeres, szigoruan logikus tanítását, amiért Voltaire is az emberi nem tanítójának (praeceptor generis humani) nevezte. Számtalan német és latin művekben feldolgozta a filozofia, a matematika összes ágait és e művek világos és rendszeres előadásuknál fogva egész Európában elterjedtek. V. ö. Arnsberger W., Christ. W.-s Verhältniss zu Leibniz (Weimar 1897).
