Wöhler
Wöhler Frigyes, német kémikus, szül. a Frankfurt melletti Eschersheimban 1800 jul. 31., megh. Göttingában 1882 szept. 23-án. 1820-23. orvostudományokat tanult Marburgban és Heidelbergában, később azonban főleg a kémia művelésére szánta minden idejét. Több évig dolgozott Berzelius laboratoriumában Svédországban. Visszatérve innen Németországban, 1825-31. a kémia és mineralogia tanára volt a berlini, 1832-től fogva pedig a casseli felső ipariskolán; 1836-tól kezdve a göttingai egyetemen, a Georgia Augustán volt tanár. Egyaránt kiváló volt mint tudós és tanár; tanítványai közül számosan hirneves tanárokká lettek (Beilstein, Fittig, Kolbe, Limpricht, Scheerer stb.). 1828. ő állította elő szintezis útján a karbamidot, mi által bebizonyította, hogy puszta előitélet az a fölfogás, hogy az ilyen vegyületek az életerő hatása alatt keletkezhetnek az élő szervezetekben. E fölfedezése korszakot alkotó volt, mert ebből fejlődött ki nemsokára a szénvegyületek szintetikai előállítása és ezzel kapcsolatban a szénvegyületek kémiai szerkezetének megállapítása. A m. tud. akadémia 1881. választotta kültagjává. Művei: Grundriss der Chemie (2 köt., 1883), melynek anorganikus részét Kopp H., organikus részét pedig Fittig R. dolgozta át; Die Mineralanalyse in Beispielen; Lehrbuch der Chemie (5 köt.); Das Handwörterbuch der Chemie (Liebig és Poggendorffal).
