Wittgenstein,
Wittgenstein, 1. Adolf Péter Lajos gróf, 1834 óta Sayn-W.-Ludwigsburg néven herceg, orosz tábornagy, szül. Perejaszlovban (Perm) 1769 jan. 6-án, megh. utazás közben Lembergben 1843 jun. 11-én. Már mint ifju lépett az orosz hadseregbe, melyben hamar fokról-fokra emelkedett. Az 1807-iki francia háboruban az előhadat vezényelte. 1812. az első hadtestnek volt parancsnoka és a Duna mentén s Polocknál harcolt Oudinot, Saint-Cyr és utóbb Victor francia marsalok ellen. A franciák visszavonulásakor a cár azzal a feladattal bizta őt meg, hogy a Berezinánál azoknak útját elvágja, amit W. azonban nem tett. 1813. márc. I. Sándor cár Kutuszov helyett az orosz hadsereg főparancsokává tette, mely állásban W. nem tudott megfelelni a magas foku várakozásnak. A Gross-Görschen mellett vívott csata elvesztését ő okozta első sorban. Mindaemllett meghagyták főparancsnoknak. 1814. Bar-sur-Aube mellett megsebesült (márc.) és erre ott hagyta a tábort. Az 1828-iki török hadjárat kitörésekor megint főparancsnok és egyúttal tábornagy lett. Átkelvén a Pruthon, megszállotta a dunai fejedelemségeket, sőt Várnáig nyomult, de Sumla előtt kudarcot vallott és elvégre kénytelen volt a Duna mögé visszavonulni. Erre Díbicset nevezték ki helyébe. W. utóbb az orosz államtanács tagja lett, a porosz király pedig hercegi rangra emelte.
2. W. Emil herceg, orosz tábornok, szül. Darmstadtban 1827 ápr. 21., megh. Egernben, a Tegern-tó patján 1878 szept. 16. Eleinte a hesseni hadseregben, 1845 óta pedig orosz zászló alatt szolgált. Részt vett a Kaukázust lakó hegyi törzsek leigázásában. 1848. a dánok ellen harcolt, 1852. pedig újra a Kaukázusban. 1862-ben mint Konstantin nagyhercegség segéde Varsóban működött. 1866-ban nyugalomba vonult; de az 1877-1878-iki török háboru kitörésekor részt vett a háboruban. Mint iró is tett kisérletet, munkái közül Kavallerie-Skizzen (1859) és Deutschland in die Schranken! (Darmstadt 1860) említendők. Emlékiratai és levelezése halála után jelentek meg Párisban (Souvenirs et correspondance, 1841-78, 2 köt., 1888).
