Witt
Witt János, hollandi raadspensionarius, szül. Dordrechtben patriciusi nemzetségből 1625., megöletett Hágában 1672 aug. 20. Atyjától örökölte a gyülöletet az Oraniai-család és a köztársasági szellemó patriciusi polgári családok ellen. 1653 óta mint raadspensionarius szabadon rendelkezett a németalföldi köztársaság államügyeiben. Nagy munkaereje, széles látóköre és erélye jellemezték egyéniségét. A belügyekben az Orania-pártot a városi helytartói méltóság eltörlése és a hadsereg létszámának alábbszállítása által gyöngíteni iparkodott; a pénzügyet a kamatláb leszállítása, kölcsönök és takarékosság által javítani törekedett, mig másrészt az ipart és kereskedelmet mindenképen előmozdította. Kifelé első sorban Hollandia tengeri hatalmát emelte, különösen az angol vetélytárssal szemben, miközben azonban lehetőleg kerület a háborút. Az első 1654. Anglia ellen indított szerencsétlen háboru lezajlása után a Keleti-tenger szabadságát biztosította a dán-svéd háboruban, 1665. pedig újból fegyvert fogott Anglia ellen. E háboruból 1667-ben a bredai békével szerencsésen kibontakozott s ekkor Franciaország ellen fordult, mely a spanyol Németalföld elfoglalása folytán a hollandi köztársaságra is veszélyessé lett. 1668. Angliával és Svédországgal a hármas szövetséget kötötte a kaján XIV. Lajos ellen, akit ezáltal csakugyan az aacheni béke megkötésére kényszeríté. W. hatalma és tekintélye ekkor oly nagy volt, hogy a felserdült Oraniai Vilmos herceget a helytartóságból örökre ki merte zárni. Politikájával azonban XIV. Lajos rettenetes bosszuját zúdítá hazájára. Hollandiát meglehetős készületlenül érte a szövetséges franciák és angolok támadása (1672), ugy hogy majdnem az egész ország az ellenség kezébe került. A megrémült nép ekkor Oraniai Vilmos herceget főkapitánynyá és helytartóvá választotta, W.-et pedig, kit sokan, ámbár igazságtalanul, árulással vádoltak, 1672 jul. hivatalától letette. Midőn W. aug. 20. a Hágában börtönbe zárt testvérét W. Kornélt, Putten sziget kormányzóját és a rendi tanács tagját meglátogatta, akit ellenfelei az oraniai herceg ellen elkövetett gyilkos merénylettel vádoltak, a felbőszített csőcselék feltörte a börtön ajtaját s mind a két testvért darabokra tépte. A rendek ugyan vizsgálatot és a gyilkosok megbüntetését követelték a helytartótól, de mindez abban maradt. A Mémoires de Jean de W. (Regensburg 1709) c. francia mű a Court által irt Aanwysing der heilsame politike gronden en maximen van de Republike van Holland (Lejda 1671) címü munka nyomán készült, melyből W. csak egynéhány fejezetet irt.
