Wislicenus,
Wislicenus, 1. Gusztáv Adolf, német protestáns hittudós és az u. n. «világosság barátai» (l. o.) egyik vezérférfia, szül. Battauneban (szász tartományban) 1803 nov. 20., meghalt Flunternben (Zürich mellett) 1875 okt. 14-én. 21 éves korában mint egyik Burschenschaft tagja 12 évi várfogságra itéltetett, de öt év mulva (1829) kegyelmet kapott; 1834 után Klein-Eichstädtben, 1841-től kezdve Halléban volt lelkész, s a «világosság barátai»-nak mozgalmaiban élénk részt vett. 1844 máj. 29-én a kötheni gyülésen a biblia feltétlen tekintélye ellen tartott beszéde miatt hivatalvesztettnek nyilváníttatott (1846). Ezentúl mint a szabad gyülekezet lelkésze élt Halléban, azonban Die Biebel im Lichte der Bildung unserer Zeit (1853) c. munkája miatt két évi fogházbüntetésre itéltetett, mely elől Amerikába menekült, de 1856 tavaszán ismét visszatért Európába s Flunternben telepedett le. Fő munkája: Die Bibel, für denkende Leser betrachtet (2 köt., 2. kiad. 1866).
2. W. Hermann, német festő, szül. Eisenachban 1825 szept. 20. A drezdai akadémián főleg Bendemann és Schnorr Gyula vezetése alatt tanult, 1854. Rómába ment, onnan visszajövet Weimarban telepedett le, végre 1868. a düsseldorfi művészeti akadémia tanára lett. Klasszikus jellegü, történeti és allegoriai tárgyu művei közül említendők: Bőség és nyomor (drezdai képtár); Az ámoktól hordott képzelet (München, Schack-féle képtár); A négy evangélista (Mária Pvlovna nagyhercegnő weimar sírkápolnájában); Német költők csarnoka (rajz, weimari muzeum); Prometheus mondája (rajz, lipcsei muzeum); Az év négy szaka (berlini nemzeti képtár); a goslari palota császártermének a német császárok történetéből vett freskóképei (1877-90).
3. W. János, német kémikus, szül. a Querfurt melletti Klein-Eichstedtben 1835 junius 24-én. 1860-72. a kémia tanára volt a zürichi politechnikumon, 1872. Würzburgban és 1885-től fogva Lipcsében. A szénvegyületek kémiájában kiváló vizsgálatokat végzett és a tejsavakról irt tanulmányával a van t'Hoff és Lebel-féle elméletet, mely a szénvegyületek molekuláiban foglalt atomok térbeli elhelyezkedésére vonatkozik, szilárd alapokra fektette és ezáltal felderítette a geometriai izomeriáknak a lényegét. Művei: átdolgozta Regnault-Strecker Kurzes Lehrbuch der Chemie címü művét; Theorie des gemischten Typen (1859).
