Weilen
Weilen József lovag, osztrák költő, szül. Tetinben (Prága mellett) 1830 dec. 28., megh. Bécsben 1889 jul. 3. Mint diák részt vett 1848. a forradalomban és büntetésből egy Magyarországon fekvő ezredhez lett beosztva, de már 1849 végén tiszt, 1852. főhadnagy és a földrajz és történelem tanára volt a hainburgi kadétiskolában. 1860. a znaimi műszaki akadémia tanára, 1861. a bécsi törzskari iskola s az udvari könyvtár alkalmazottja. 1874. nemesi rangot nyert, aztán kormánytanácsos és a sziniiskola igazgatója volt. Művei: Phantasien und Lieder (1853); Die Männer vom Scwert (epikai költemények, 1855); Tristan (romantikus tragédia, 1860); Gedichte (1863); Am Tage v. Oudenaarde (dráma, 1865); Dramatische Dichtungen (3 köt. 1868-70); An der Pforte der Unsterblichkeit; Der neue Achilles (1871); Aus dem Stegreif (ünnepi játék a Hofburg-szinház százados évfordulójára, 1876); Unersetzlich, Daniela (regények, 1879 és 1884). Az elhalt Rudolf trónörökösnek igen meghitt embere, irodalmi foglalkozásaiban munkatársa. Mint ilyen 1884. szerkesztője volt az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben címü vállalat német nyelvü kiadásának. Drámái szinszerüek és hatásosak, de mélyebb érték nélküliek; főleg kifogásos sokszor a szereplők jellemzése.
