Wallon
Wallon (ejtsd: valon Sándor Henrik, francia államférfiu és történetiró, szül. Valenciennesben 1812 dec. 23. Tanulmányait 1831-34. az École normaleban végezte, ahol 1840-ben maître de conférences lett. 1849. a forradalomellenes párt tagja volt a törvényhozó gyülésben; 1850-ben az akadémia tagjává választotta. 1871. a nemzetgyűlésben a centrumban foglalt helyet s 1874-ben tett indítványával nagyban előmozdította az 1875 febr. 25-iki alkotmány létrehozását, melyet nevéről szoktak elnevezni (Constitution W.); őt magát pedig Pere de la Constitutionnal nevezték. 1875-1876. közoktatásügyi miniszter volt, mely állásban a klerusnak kedvezett; 1876. a szenátusba választották. Munkái: Histoire de l'esclavage dans l'antiquité (Páris 1848, 3 köt., 2. kiad. 1879); La sainte Bible résumée dans son histoire et dans ses enseignements (2. kiad. 1866, 2 köt.); La vie de Jésus et son nouvel historien (Rénan ellen 1864); Vie de Notre Seigneur ésus Christ (1864); Vie de Notre Seigneur Jésus Christ (1865); Richard IV, épisode de la rivalité de la France et de l'Angleterre (1864, 2 köt.); Jeanne d'Arc (3. kiad. 1875, 2 köt.); la Terreur, études critiques sur l'histoire de la Révolution française (1873, 2 köt.); Saint Louis et son temps (3. kiad. 1887); Histoire du tribunal révolutionnaire de Paris (1880-82, 6 köt.); Éloges académiques (1883, 2 köt.); La révolution du 31 mai et le féderalisme en 1793. (1886, 2 köt.); Les représentants du peuple en mission etc., en l'an II. (1888-89, 2 köt.). W. a szép művészetek akadémiájának élethossziglanra választott titkára volt.
