Vizfestés,
Vizfestés, aquaerllfestés, a festészet szabadabb technikáinak egyike, melynél a tuséhoz hasonlóan preparált és formákba préselt különböző szinü festőanyagot vizzel higítva használják. A gouache-festéstől (l. Fedőfesték) a V. főleg abban különbözik, hogy kizárólag átlátszó, áttetsző foltokban rakja föl a festéket, mely az alapnak csak a szinét módosítja, de láthatatlanná nem fedi el. A V. fényhatásait a befestendő alap változatlanul maradt s rendesen fehér szine adja meg, amelyet a megvilágítás foka és elosztásához képest többé-kevésbbé sötét szinárnyalatokkal körülfogva emelnek ki. Tiszta vizbe mártott ecsettel való átdolgozás által a V.-ü kép hatása összhangzóbb, lágyabb lesz; a szin itt a papirosba fölszívódik, ellentétben a gouache-festéshez, ahol az ily átdolgozás a képet elrontaná. A V.-t a régibb mesterek többnyire csak rajzaik szinezésére vagy szinvázlatok készítésénél használták, a festészet önálló technikájává az angolok fejlesztették. Uttörők e téren Cozens (1752-92) és Thomas Girtin (1773-1802.) Londonban az aquarellfestők 1805. már egyesületet is alapítanak (Society of painters in water-colours). A legjobb angol aquarellista William Turner (1775-1851). A V. technikájának könnyed egyszerüsége, friss szinezése, előadásának közvetlensége folytán s mivel pár vonással festői ötletek, erőteljes ecsetkezeléssel szinpompa, hangulatos tájak megfestésére is kiválónak bizonyult: előbb Franciaországban, innen európaszerte elterjedt; rövid idő mulva azonban túllépték korlátait, amennyiben a V. gouache-modorban való alkalmazásával az olajfestéssel keltek versenyre, amiben ismét az angolok váltak ki ügyességükkel, mig a franciák ma is a V. sajátos jellemének inkább megfelelő helyes technika hivei, amelylyel való könnyed bánásmód természetüknek, művészi temperamentumuknak is jobban megfelel.
