Veresmarti,
Veresmarti, 1. Illés (Vég), ref. lelkész a XVI. század második felében alsó Baranyában Hercegszőllősön; 1563-tól kezdve pedig, midőn Szegedi Kiss István püspök Baranyát odahagyta, Ráckevére választatván meg lelkészül, a püspök nélkül maradt Baranya alsó részének V. volt a püspöke 1580 után bekövetkezett haláláig. Az ő elnöklete alatt tartatott a nevezetes hercegszőllősi zsinat 1575., melyen a tolnai és baranyai egyházmegyékből összegyült 40 protestáns lelkész a kálvini tanok mellett nyilatkozott, s melyen a hosszu ideig szabályozókul tekintett 47 cikket alkották. A V. utódai közül a jelen század kezdetéig majdnem megszakítás nélkül voltak református lelkészek, esperesek, sőt püspökök is, igy V. Sámuel, ki mint kecskeméti lelkész és dunamelléki püspök részt vett az 1791-iki zsinaton. Az ő utódai, talán unokái közül való volt V. Mihály is (l. o.).
2. V. Mihály, pozsonyi kanonok, bátai apát, szül. Baranya vármegyében 1572. református szülőktől, megh. 1645. Miután iskoláit Tolnán és Debrecenben elvégezte, előbb iskolamester, majd kőrösi s később irmelyi prédikátor lett és mint ilyen a kat. vallás elleni támadásaival Forgách Ferenc nyitrai püspöknek, az ellenreformáció egyik legerélyesebb emberének a haragját vonta magára, aki előbb Demjén országgyülési követ által megintette, majd látván, hogy igy célt nem ér, V.-t elfogatta s a nyitrai várba záratta, ahonnan, noha a vármegyének több tekintélyes birtokosa közbenjárt érte, csak Bocskay felkelésének hirére bocsátotta szabadon. Hitfeleivel való hoszszas vitatkozások s különféle hitvédelmi munkák olvasása után elhatározta magát, hogy a kat. vallásra tér, ami 1610. meg is történt. Áttérése után másfél évig Bécsben tartózkodott és visszajövén, sellyei plébános lett, majd 1614. pozsonyi plébános s tevékeny részt vett a térítés munkájában. Midőn Bethlen Pozsonyban országgyülést tartott, innen menekülnie kellett. 1616. pozsonyi kanonokká neveztetett ki s mint ilyennek káptalana és egyháza ügyeinek rendezésében előkelő része volt. Részt vett a korában tartott legtöbb vármegyei és nemzeti zsinaton. 1627. a jövedelmes bátai apátság urává neveztetett ki. Mint iró is szerepelt. Megtérése históriája egyike az azon korban megjelent legérdekesebb és legjellemzőbb könyveknek. Ipolyi Arnold egy terjedelmes munkát irt V. életéről s említett munkáját ki is adta.
